Az igazi Szedermező

Nagy esemény történt a múlt héten. Váratlanul hozzájutottam egy parcellához egy közösségi farmon! Itt Angliában a legtöbb háznak nincs művelhető kertje, ezért a helyi önkormányzattól lehet kérni úgynevezett allotmenteket, ami egy kisebb-nagyobb földterület egy közös, nagy kerten belül. Mivel ezen igen népszerűek, általában nagyon nehéz hozzájutni, bár elvileg az önkormányzatnak kötelessége lenne földet biztosítani, ha X ember igényli. Állítólag Londonban van olyan kerület, ahol akár 30-40 év is lehet, amíg az ember a várólistáról földhöz jut. Ezért is lepődtem meg nagyon, hogy ugyan csak pár hónapja írtam az illetékeseknek de hirtelen "plot holder" azaz földesúrhölgy lettem :)

Először is kimentünk a nagyjából megadott címre találkozni egy bizottsági taggal, hogy megnézzük, mi is ez az egész. Fél óra keresgélés után megtaláltuk a bejáratot, majd a kertben kakas-kukorékolás fogadott. Kiderült, hogy sokan baromfit és más állatokat is tartanak! Teljesen otthon éreztem magam! (Sok állatot tartottak a szüleim gyerekkoromban)

A nagyon kedves bizottsági tag megmutatta a földecskét, ami szabad préda volt. Eléggé felverte a gaz és volt rajta valami tákolmány ami valaha sufni lehetett, de mit törődtem én ilyesmivel! Szinte azonnal igent mondtam, mert ilyen lehetőség nem jön kétszer. Ráadásul egy méretes, látszólag egészséges növényekkel teli eper ágyás is szemezgetett velem, amit az előző bérlő hagyott meg. Gyorsan rábólintottam, hogy igen ez nekem kellene, megkaptam a kulcsot a kapuhoz, aláírtuk a szerződést és tádámm, meg is történt, enyém a terület évi 38 font ellenében.

Ezért az elkövetkezendő időkben többet fogok írni, de azt hiszem, elsősorban kertészkedésről. Szeretném megosztani a tapasztalataimat, a kudarcokat és sikereket egyaránt.

Tehát így nézett ki a föld szombaton, művelés előtt:



És néhány szomszéd: