Udvozlet az esobol

Sokszor gondoltam ra, hogy erdemes lenne ujra irni a blogon, de olyan keves szabadidom van, hogy mindig elvetettem az otletet.

Az utolso bejegyzes ota ezek tortentek, nem fontossagi, hanem idorendi sorrendben:

1. Sajnos a kis kertemtol megvaltam, mert tobb okbol sem tudtam megfeleloen foglalkozni vele. Egyreszt nagyobb anyagi befektetest igenyelt volna a szukseges eszkozok es kis sufni beszerzese, masreszt a korai oszi es teli esteken nem tudtam volna mar kerteszkedni, mert koran sotetedik erre fele es nem tul biztonsagos a kornyek, harmadreszt a suru esozesek miatt akkor sem tudtam kerteszkedni, amikor idom engedte volna. Azota jartam a kozossegi kertben es uj gazdaja jobban banik a foldecskevel, mint en anno, bar - szamomra erthetetlen modon -  a remek eperagyast felszamolta az illeto. Az elmult evekben itthon kerteszkedem tobb-kevesebb sikerrel.

2. Megleltem eletem parjat, egy nyugat-afrikai uriember szemelyeben, ez annyiban fog valtozast jelenteni a blogon, hogy lesznek ilyen jellegu receptek megosztva.

3. Szuletett egy edes kicsi lanyom, aki jelenleg a baba-let es kisgyerekkor kozott totyog. Ez pedig a gyerekbarat receptek es ilyen temaju elmelkedesek publikalasat hozza majd magaval.

Mar amennyiben lesz idom irni. :-)