Mikor a vacsora után felállunk a(z) - lehetőleg utcai -asztaltól és a kolduló kóbot macsekot is sikerül arrébb tessékelni (csak finoman!), mi sem lehet kellemesebb egy esti isztambuli sétánál, természetesen egy cukrászdát vagy baklava árust is útba ejtve. Mondhatnám, hogy véletlenül, de annyi az édesség árus Isztambulban, hogy nem kell a véletlenre fogni a nassolást. Mondjuk ki, az agresszív direkt marketing áldozataiként nincs más választásunk, mint ellenkezve bár, de lenyomni azt a pisztáciás, ropogós, szirupos, édes baklavát a torkunkon. Vagy a şekerpare-t (édes, omlós teasütemény). Esetleg egy şütlaç-ot (sült tejberizs) vagy künefe-t. Apropó, mi az a künefe? (Ha valaki török sütirecepteket olvasna magyarul, ismét az Ízmorzsákat említeném, illetve Afraa cukrászdáját.)
Nos, a künefe egy cérnametélt-szerű tésztával borított speciális, semleges ízű, állagra a mozzarellára hasonlító sajt (dil peynir), ezt megsütik, sziruppal öntözik, durvára vágott pisztáciával kis színfoltot visznek a tetejére, majd az artériák elleni merényletként kaymakkal azaz sűrű, nagyon sűrű tejszínnel elfogyasztják. A kaymakot úgy kell elképzelni állagra, mint egy krémsajtot vagy puha vajat, de ízre tejszín és nem olyan tömény, mint egy sajt vagy vaj. Az angol neve clotted cream, itt a "szigeten" is használják, erről majd egy másik posztban. Egy angol kollégám szerint azért hívják clotted cream-nek, mert "it clogs your arteries" azaz eltömíti az ereket - kis angol szójáték. Én szeretem az angol humort, na. Vissza a kaymakhoz, ez csak a hab a tortán, de nem érdemes lespórolni a küneferől mert nagyon jól megy hozzá.
Mivel ez bejegyzés-trilógia csak nyálcsorgató képmutogatásnak indult, íme még néhány fotó:
Ez a két kép egy cukrászda-kirakat jobb és bal fele. Jobb oldalon láthatók a hagyományos, török édességek, bal oldalon pedig inkább európaira vették a figurát. Hárman háromfélét kóstoltunk innen, mert a kirakat olyan szemtelenül jól nézett ki, hogy gondoltuk, ezt nem hagyhatjuk teszt nélkül. Mit is mondhatnék? Ez is szerelem volt első harapásra. Vissza is mentünk volna, ha nem másnap hajnalban indulunk haza. De ami késik, nem múlik. A cuki helyileg Sultanahmetben van, a Sultanahmet villamosmegállótól kell visszafelé sétálni (tehát nem az előző posztban tárgyalt Eminönü/Kabatas irányba, hanem ellenkezőleg, szóval a Kék mecset most bal kézre és a hátunk mögé essen). Nem sokat, majdnem a megállóban van, azt hiszem. Ha legközelebb Isztambulban járok, feltétlenül elmegyek ide megint, de csak a pontos útirányok kedvéért. És csak azért fogok itt ismételten sütit venni, hogy az esetleges minőség-változásról beszámolhassak. Remélem, nem lesz hiábavaló fáradság a roppanós, leheletvékony étcsokival körkörösen bevont, friss málnával alaposan megpakolt, pehelykönnyű mini tortácskába harapni. Ha az lenne, majd egy kis baklavával vigasztalódom, dióssal és pisztáciással, mert mindegyik észveszejtően jó. Nesze neked cheesecake meg pie! (Bocsánat, Sziget, ezt most visszavonom. Igen jó mindkettő, de ooooolyan unalmas a török repertoárhoz képest!!)
A mai kalóriabomba után "pihenésképp" egy kis lokum, ami török viagraként is ismert:
Holnap piacra megyünk és az utcán ebédelünk, ki tart velem?
