Krumplikrémleves rókagombával - "A malac nem ebéd" blogról

Az elmúlt hetekben elkészítettem még ezt is, kép sajnos megint csak nem készült, de nagyon jó lett és ajánlom mindenkinek :)

http://amalacnemebed.tumblr.com/post/11910955063/krumplikremleves-rokagombaval

Anyuci céklasalátája (laktovega)

Régen, amikor még a tesómmal otthon laktunk, sokszor volt ez a jó kis sali a vasárnapi ebéd kísérője. Nagyon egészséges és annyira finom, hogy nem kellett sokat bíztatni, hogy együnk belőle. A mennyiségeket csak kb-re tudom megadni.

Hozzávalók kb. 3-4 főre:

- 3 közepes cékla nyersen, tormareszelőn (kis lyukú reszelő) lereszelve
- 1 kis fej hagyma
- fél nagy pohár natúr joghurt
- 3 evőkanál (vegán) majonéz

Opcionális (ez anyuéban nem volt, de így is elképesztően finom)
- 1 gerezd összezúzott fokhagyma
- kis marék dió, durvára vágva
- kis marék aszalt szilva, durvára vágva, vagy mazsola, vagy aszalt vörösáfonya

Opcionális:
főtt céklából is nagyon jó, de azt a nagyobb lyukú reszelőn érdemes reszelni

1. Az öntethez a joghurtot összeturmixolom botmixerrel a hagymával és a majonézzel.

2. Összekeverem a reszelt céklával és ami még megy bele az opcionális hozzávalók közül.

3. Ha túl sötét, keverek még hozzá joghurtot (szép sötét rószaszínnek kéne lennie). "Ez vadállat jó!" felkiáltások közepette elfogyasztom, általában sült hús (esetemben vega "hús") + sült krumpli kombó mellé.

Zellerkrémleves (vegán vagy laktovega)

Mióta igyekszem szezonálisan főzni és étkezni, újból rájöttem, hogy lehet valamire várni és örülni. Gyerekkoromban ('80-as, '90-es évek) ez nem volt választási lehetőség és szerintem jó is volt így.

Most így ősszel illetve lassan télen nagyon ráálltam a gyökérzöldségekre és a száraz hüvelyesekre. Készítek belőlük finom, sűrű krémleveseket, megsütöm őket sütőben, főzök belőlük gazdag ragukat, amit aztán krumplipürével belapátolok az arcomba. Ilyenkor a salátákat én nem annyira kívánom, kivétel ez alól egy jó kis friss káposztasaláta és az anyukám féle céklasaláta (recept később).

Az elmúlt hetekben elég sok jó dolgot főztem, csak sajnos nem dokumentáltam fotóval, azért így is megpróbálom leírogatni ide.. Tegnap zellerkrémleves készült, amit eddig csak zacskós formában ettem (jó régen). Ugyan a zeller nem a kedvenc zöldségem, a zacskós krémleves annyira ízlett, hogy magam is meglepődtem rajta anno, így gondoltam, elkészítem most már házilag is. A végeredmény fenomenális lett!!! A receptet én raktam össze, de gyűjtöttem hozzá ihletet online is.

Hozzávalók (kb. 4 adag)

- 1 nagy vagy 2 kis fej hagyma, apróra vágva
- 1-2 evőkanál olaj vagy vaj
- egy közepes zellergumó (nem mértem le sajnos, kb. két ökölnyi volt), kb. 1 cm-s kockákra vágva
- 2 teáskanál bio "vegeta" (én most DM-es Alnatura zöldségleves-port használtam)
- 1 doboz zab- vagy szójatejszín (250 ml) - sima tejszín is jó persze, de én igyekszem minél kevesebb telített zsírsavat fogyasztani..
- csipetnyi őrölt szerecsendió és fehér bors
- némi só, ízlés szerint
- a tálaláshoz: reszelt füstölt sajt (az én itteni vega kedvencem az Ilchester Applewood Smoked Cheddar), natúr joghurt, pirítós

1. Az olajon feltettem a hagymát pirulni. Mikor már jó illata volt és kezdett átsülni, hozzáadtam a zellert, együtt kavargattam kicsit. Hozzáadtam a fűszereket, a levesport és felöntöttem annyi forró vízzel, hogy bőven ellepje, de ne ússzon benne túlságosan.

2. Lefedve forrás után kis lángon (elektromos tűzhely 3-as) puhára főztem a zellert. Ezután botmixerrel simára turmixoltam az egészet. Hozzáöntöttem a tejszínt, a petrezselymet és annyi vizet, amennyitől pont kellemes krémleves állaga lett. Felforraltam, megsóztam.

3. Tálkákba sajtot reszeltem, rászedtem a forró levest és egy-egy evőkanál joghurttal tálaltam.

Zöld ötletek a mindennapokra

Mindig is szerettem a természetet, gyerekkoromban nagy kertünk és állataink voltak, ráadásul egy erdős-patakos rét közelében nőttem fel. Tizenéves korom óta figyelek arra, hogy környezetbarát módon éljek. Amikor én tizenéves voltam, sőt, még a huszas éveim elején sem volt nagyon elterjedt ez a szemlélet Magyarországon (azóta szerencsére változott a helyzet).
Az utóbbi pár év alatt eléggé kiműveltem magam a témából és egyre jobban rájövök, hogy a "zöld" életmód nem úri huncutság, nem idő- és pénzpocsékolás és főleg nem választható lehetőség: ha lakható állapotban akarjuk tartani a Földet, mindenkinek tenni kellene érte, aki tud. Nem hiszek abban, hogy "de hát mit számit amit egy ember tesz, a nagy cégeknek és/vagy a kormánynak kellene cselekednie". Igenis számít minden számít, amit a természetért vagy az ellen teszünk és rengeteg dolog van, ami nem kerül se extra energiába, se pénzbe, csak megszokás kérdése. Még pénzt is lehet így megtakarítani :)
Íme néhány ötlet, válogasson mindenki kedvére :)

BEVÁSÁRLÁS

- mindig legyen nálunk 1-2 textil, egészen kicsire összehajtható bevásárló táska, váratlan esetekre
- ha vásárlást tervezünk, vigyünk otthonról nejlon zacskókat zöldség-gyümölcsnek, húsnak, kosarat, hátizsákot, húzós bevásárlókocsit (banyatankot :) :) - elnézést, de ez vicces, amúgy nekem is van pedig fiatal vagyok), nagy, erős táskákat
- ha szupermarketben veszünk zöldségfélét, nem kell mindent feltétlenül zacsiba tenni, anélkül is le lehet méretni
- próbáljunk piacon vásárolni kimért dolgokat, az előre csomagolt helyett
- vásároljunk a lakóhelyünkhöz minél közelebb termesztett, szezonális árut - ez nem csak finomabb általában, de nem terheli a környezetet a szállítása, ráadásul sokszor frissebb is mert hamarabb eljut a fogyasztóhoz. Én nagyon szeretek szezonálisan főzni, mert így mindig van mit várni.

KONYHA

- főzzünk nagyobb adagokat és fagyasszunk le belőle dobozban - kevesebb energia és idő, plusz lesz kész kaja amit csak elő kell venni
- ha sütünk és ruhát szárítunk a lakásban, hagyjuk nyitva a sütő ajtót sütés után, hogy a forró levegő gyorsítsa a ruhák száradását (nekünk egyben van a nappali és a konyha)
- a beleégett vagy csak simán nagyon zsíros edényeket, tepsiket áztassuk mosószódás forró vízbe pár órára - rendkívül megkönnyíti az elmosásukat
- írjunk étrendet és ahhoz vásároljunk illetve nézzük meg mi van otthon amit már el kellene használni és abból főzzünk
- ha szemre mindig túl sokat főzünk, nagy, el nem fogyó adagok főzése helyett mérjük ki a főznivalókat
- az alma sokkal tovább ropogós marad hűtőben
- ha nincs kedvünk friss gyümölcsöt enni, nagyon sok gyümölcs finom akár mikróban sütve, egy pici mézzel, joghurttal megöntözve és szinte minden gyümölcsből lehet turmixot készíteni tejjel vagy anélkül. Punnyadt almákból isteni almás palacsinta lesz.
- az öregedő krumpli jó pürének, gombócnak, lángosnak, lapcsánkának
- maradék tésztából lehet csinálni tésztasalátát
- öregedő kenyérből nagyon finom a melegszendvics, ha meg már nagyon szárad akkor szárítsuk ki teljesen és zsemlemorzsa lehet belőle
- a zöldfűszereket nagyon jól lehet fagyasztani (apróra vágva, dobozban)
- a nagy kiszerelésű paradicsompürét jégkocka tartóban lehet fagyasztani, 1 jégkocka kb. 1 evőkanál
- a sütésre egyszer használt, nem túlhevített és nem égett étolajat lehűlés után vissza lehet önteni a flakonba és főzésre elhasználni


HÁZTARTÁS

- ha mégis sikerül nejlon zacskót hazavinni valahogy, használjuk kukazsáknak, úszás után a vizes cucc tárolására, vagy ha van a szupermarketben ilyen lehetőség, vigyük vissza újrahasznosításra
- ha túl sok ruhaakasztó vállfánk lenne, kidobás helyett (Angliában legalábbis) el lehet vinni sok szupermarketbe vinni, ahol beveszik és újra felhasználják őket
- a mosószóda egy teljesen természetes, biológiailag lebomló csodaszer. Lehet mosóporhoz adagolni vízlágyítóként, vízben feloldva jó zsíroldó, WC tisztító folyadék. Borax-szal és reszelt növényi szappannal keverve pedig nagyon jó mosópor. Erről egy későbbi posztban.
- használjunk energiatakarékos izzót és ne égessük feleslegesen a villanyt
- ha csak kicsit fázunk, öltözzünk fel rendesen a fűtés feltekerése helyett
- én azt is szoktam csinálni, hogy éjjelre leveszem a fűtést 18 fokra kb., a paplanom jó meleg és amúgy sem egészséges túl melegben aludni
- használjunk környezetbarát tisztítőszereket és a rengeteg féle helyett inkább egy-két félét, ami mindenre jó
- légfrissítő aeroszolos spray helyett használjunk légpumpásat, illatgyertya helyett illóolajos párologtató, a zsírszag ellen nagyon jó a füstölő (és a szellőztetés :) )
- az ruhákat vasaljuk ki még majdnem száraz állapotukban


HULLADÉK

- gyűjtsünk szelektíven hulladékot: ha nincs ilyen lehetőség a közelben, vigyük el biciklivel/gyalog/autóval oda, ahol van kihelyezve konténer. Már sok szupermarket parkolójában is van, ha megyünk nagybevásárolni akkor vihetjük a szemetet.
- komposztáljunk: ehhez lehet venni speciális ládát, amiben komposzt készül. Ha nem akarunk ennyire belemerülni, akkor csak egy gödör kell, amibe beledobáljuk a cuccot, majd ha megtelt betemetjük. Elvileg ebből nem lesz igazi komposzt, de a földben lebomlik és ennyivel is kevesebb szemét termelődik.
- a kiürült műanyag flakon jó virágot öntözni
- az üres befőttes üvegek pedig nagyon jók mindenféle dolgok tárolására (bab, dió, cukorka, fűszerek, zsír, gombok, csavarok stb.) vagy befőzésre
- az üres papír zacskóban nagyon jól lehet krumplit és fokhagymát tárolni, tovább friss marad benne hűvös helyen
- a használt borítékok jók bevásárló-lista írásra és üzenetek hagyására a hűtőn
- a feleslegessé vált ruha és cipő bedobható konténerbe a Vöröskereszt, Üdvhadsereg részére szupermarketek parkolójában
- a kiöregedett pamut, flanell, frottír törölközők, ruhadarabok (fehérneműk is!) nagyon jó szolgálatot tesznek törlőrongyként

ÉLETMÓD, BŐRÁPOLÁS

- ez valószínűleg egyértelmű, de: használjunk tömegközelekedést, biciklit és gyalogoljunk, ahol csak lehet
- használjunk természetes kozmetikai cikkeket (erről bővebben később)
- hacsak nem agyonklórozott vagy mérgező a víz ahol élünk, igyunk csapvizet. Sőt, még vigyük is magunkkal palackban :)
- ez nem megy mindenkinek, de kipróbálni érdemes: együnk kevesebb húst és állati terméket. Ha valaki nem akar vagy nem tud vega lenni, már azzal is nagyon sokat tesz ha hetente egy nap nem eszik húst (vagy halat).

Végül néhány hosszabb-rövidebb film a témáról:

Csapvíz és palackozott víz összehasonlítása:
http://www.youtube.com/watch?v=_3QBZac3MSY&feature=results_main&playnext=1&list=PL36D298835102C9FA

Mi a nejlon zacskók sorsa?
http://www.youtube.com/watch?v=GLgh9h2ePYw

The No Impact Man (film egy New York-i családról, akik úgy próbálnak élni, hogy egyáltalán ne ártsanak a környezetnek - nagyon érdekes film)

Yann Arthus-Bertrand Home című filmje - az egész megnézhető itt:
http://www.youtube.com/movie?v=jqxENMKaeCU&feature=mv_sr

Gyors, krémes cukkini leves (vegán)

A cook vegetarian magazin legújabb számában olvastam ezt a receptet, nagyon gyorsan elkészült és nagyon finom. Ráadásul nagyon kevés hozzávalóból megvan, csak cukkini kell hozzá az általában otthon megtalálható dolgokon kívül.



Hozzávalók 2-3 adaghoz:

- 1 kicsi cukkini, lereszelve
- 1 közepes fej hagyma finomra vágva
- 1 evőkanál olaj
- fél liter zöldségleves (pl. dm-es Alnatura kockából)
- kis csokor petrezselyem finomra vágva
- 125 ml szójatejszín vagy növényi tej
- só, bors
- tökmag (opcionális)

1. A cukkinit a hagymával feltesszük pirulni olajon. Ha üveges, felöntjük a zöldséglevessel és gyöngyöző forrással kb. 10 percig főzzük. Ha már puha a cukkini és a hagyma, beleszórjuk, a petrezselymet és beleöntjük a szójatejszínt, felforraljuk és ízesítjük.

2. Az eredeti recept nem írta, de én tálaláskoz szórtam rá egy kis tökmagot is. Puffasztott rizsszelettel tökéletes vacsora.

Zöld-séges tészta (vegán)

Lakótársaim egy étteremben, pontosabban egy steak house-ban dolgoztak nemrég, ahol a sok husi között van egy-két vega fogás is. Az egyik egy tésztaféle, amit itthon is elkészítettek, nem kis megelégedésemre. Röviden szólva: ez valami brutálisan jó kaja!!! Ráadásul az általam eddig nagyon nem szívlelt zöld koriandert is sikerült megkedvelnem miatta.

Az én verzióm kicsit eltér az eredetitől, de ízre és illatra szinte ugyanolyan.

Tehát ez egy tejszínes-zöldfűszeres szósz sok zöld színű zöldséggel, húsevőknek jár a tetejére egy natúr grillezett csirkemell. A legfinomabb linguine tésztával, de teljes kiőrlésű nokedlivel és spagettivel is megállta a helyét, legalábbis semmi nem maradt belőle...

Hozzávalók 4 főre:

- 360 g száraz tészta - spagetti vagy linguine, esetleg szélesmetélt (szokásos módon kifőzve)
- egy bögre (1 csésze) mirelit zöldborsó
- 1 marék zöld hüvelyű zöldbab, 2 centis darabokra vágva
- 1 kicsi cukkini, nem túl vékony szeletekre vágva (a héja maradhat ha zsenge)
- 200 g laskagomba, harapásnyi darabokra vágva
- 4 gerezd fokhagyma, összezúzva
- 1-1 csokor snidling, petrezselyem és bazsalikom, apróra vágva
- néhány szál zöld koriander, apróra vágva
- 1 doboz (kb. 150 ml) szójatejszín vagy tejszín
- olaj, só, őrölt feketebors és fehérbors (kb. fél teáskanálnyi a borsokból), vegamix, víz
- 1 evőkanál kukoricakeményítő
- mehet még bele kb. 150-200 g zöldspárga feldarabolva, ha épp szezonja van

A fokhagymát feltettem pirulni egy kevés olajon. Amikor illatozott, rádobtam a gombát, kicsit együtt pirítottam. Hozzáadtam a zöldbabot, borsót, kevés vegamix-szel együtt sütögettem. Fedőt rátettem, kicsi víz ment alá és amikor félig puha volt a zöldbab, hozzáadtam a cukkinit. Mikor minden megpuhult (de mielőtt szétfőtt volna), beleszórtam a zöldfűszereket, nyakonöntöttem tejszínnel és még egy kis vízzel. Együtt felforraltam és kis vízben elkevert keményítővel besűrítettem. Sóval, borssal ízesítettem.

Paradicsomos-olívás kolbász ragu (vegán)

Az alábbi recept eredetileg húsos kolbászból készül, annak is a brit verziójából. Magyarországon nem tudom, mennyire lehet ilyen kolbászt venni, pláne húsmentes változatban, de ha jól tudom, otthon is van valamilyen gabonakolbász. Az a lényeg, hogy ne magyaros ízesítésű ill. paprikás legyen. Ehhez ilyen fehéres vagy natúr színű, virsliszerű kolbász kell, lehetőleg erőteljes zöldfűszeres (zsálya, rozmaring) ízesítéssel, de igazából bármilyennel jó lesz. Egy másik hozzávaló az élesztőkivonat (Marmite), ez sem tudom, kapható-e otthon. Talán a Tescoban láttam már a világkonyha részen.

Az eredeti recept innen: BBC Good Food

Hozzávalók:

- 8 db kolbász (kb. 450 g) (én fele-fele arányban ezt használtam: Cauldron Lincolnshire sausage és Linda McCartney sausage)
- 1 evőkanál olaj
- 2 teáskanál oregano
- 2 gerezd fokhagyma vékonyan felszeletelve
- 1 x 400 g konzerv vagdalt paradicsom
- 200 ml zöldségleves (pl. dm-es Alnatura kockából)
- 100 g kimagozott fekete olívabogyó
- 500 g csiperke, vastagra szeletelve (nekem csak 250 g volt itthon, így is jó volt)
- opcionális: 1 teáskanál élesztőkivonat (Marmite)

1. A kolbászt harapásnyi darabokra szeleteljük. Olajon megpirítjuk.

2. Az oreganót és a fokhagymát hozzáadjuk, tovább pirítjuk. Beleöntjük a paradicsomot és a többi hozzávalót, felforraljuk majd forrás után közepes lángon 15 percig főzzük. Hagyjuk kicsit besűrűsödni. Ha túl híg lenne, egy evőkanál liszt és kevés víz keverékével besűrítjuk (én csicseriborsó-liszttel sűrítettem). Az eredeti recept nem írja, de én a főzés végén belekevertem 1 teáskanál élesztőkivonatot, valami hihetetlenül jó ízt adott neki.

3. Krumplipürével vagy tésztával tálaljuk.

Guacamole (avokádó mártogatós) (vegán)

Hozzávalók:

- 3 nagy érett avokádó
- 1 nagy érett paradicsom
- 1 nagyobb lime vagy citrom leve
- koriander zöldje apróra vágva, ízlés szerint
- 1 kicsi vöröshagyma, finomra vágva
- 1 piros vagy zöld chilli, kimagozva, apróra vágva
- 1 gerezd fokhagyma, összezúzva
- a tálaláshoz: tortilla chips

1. Az avokádót kimagozzuk, kikanalazzuk a héjából és nagyjából összetörjük. A paradicsomot felkockázzuk.

2. Az avokádót, paradicsomot és a többi hozzávalót alaposan elkeverjük. Fontos, hogy ne tároljuk fém tálban, mert az avokádó könnyen barnul. 1-2 napig marad szép színe egyébként. Kicsit jó állni hagyni, hogy az ízek összeérjenek.

A recept innen: BBC Good Food

Sült paprika - dió mártogatós (vegán)

Hozzávalók kb. 4 adaghoz (több féle mártogatós közé, előételnek, mezének)

- 1 tk. őrölt római kömény
- 1 tk. pirospaprika vagy füstölt pirospaprika
- 2 evőkanál napraforgó- vagy repce-olaj
- 2 evőkanál extra szűz olívaolaj
- 2 nagy piros paprika (kaliforniai vagy kápia)
- 1 evőkanál sűrített paradicsom
- 100 g dióbél
- 1 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál gránátalma-melasz (ennek hiányában vörösbor-ecet vagy citromlé - én citromlevet használtam)

1. A paprikákat grillen megsütjük, nálam hármas fokozaton kb. 30 perc alatt készült el, közben egyszer megforgattam. Akkor jó, ha hólyagos és a héja már feketedik. Kicsit kihűtjük, a szárát, héját és a magokat eltávolítjuk.

2. Közben a napraforgó-olajon megpirítjuk a római köményt. Ha kész, a paprikával és az összes többi hozzávalóval botmixerrel összedolgozzuk. Meleg pitával az igazi.

A recept innen: BBC Good Food

Egyben sült magyaros kölesfasírt (ovo-vegetáriánus)

Fasírtra vágytam, de nem babból és nem dióból. Tökfőzelékre kellett feltétnek. Ihletet kaptam kölesfasírtra ezen a jó kis blogon: Mindennapi Ételeink,volt is itthon köles - ezek után adott volt a folytatás.

- egy csésze (250 ml) köles
- két csésze víz
- 1 teáskanál vegamix, némi só
- kevés olaj

- 1 nagy hagyma apróra vágva
- 6 gerezd fokhagyma összezúzva
- 3 teáskanál pirospaprika
- 2 evőkanál csicseriborsó liszt
- 1 kicsi cukkini durvára reszelve
- 1 közepes répa durvára reszelve
- 1 marék zöldborsó (ha fagyos, kiengedve)
- 1 csokor petrezselyem, apróra vágva
- só, bors, fehér bors ízlés szerint
- 1 teáskanál majoranna
- 1 tojás (elhagyható)

- olaj és zsemlemorzsa a sütőformához

1. A kölest szűrőben leöblítjük, kevés olajon megpirítjuk. Felöntjük a sós vegamixes vízzel és megfőzzük. Az összes vizet magába fogja szívni. Ha elfőtte a levét és puha, félretesszük kihűlni.

2. A sütőt előmelegítjük 250 fokra (legerősebb fokozat), a sütőformát (jelen esetben gyümölcskenyér-forma) kiolajozzuk, zsemlemorzsával körbeszórjuk.

3. A kihűlt kölest krumplitörővel kicsit fellazítjuk, ha nagyon összeállna, majd az összes többi hozzávalóval összegyúrjuk. Ha szükséges, lehet több pirospaprikát is használni az ízesítésre. Belesimítjuk a sütőformába és a formát egy forró vízzel teli tepsibe helyezve kb. 45-60 perc alatt készre sütjük. Hidegen könnyebben szeletelhető. A forró vizes tepsi azért kell alá, mert a köles hajlamos a kiszáradásra, főleg légkeveréses sütőben.

Mirza Ghasemi vagyis padlizsán-krém iráni módra (ovo-vega)

Az alábbi posztot két nagyon-nagyon kedves barátomnak, E.-nak és P.-nak ajánlom, akik megismertettek eme ínyencséggel :)

A Mirza Ghasemi egy iráni padlizsán-krém, elvileg Irán északi részéből származik. Mártogatni lehet pitával, pirítóssal, bagettel, tortillával... nagyon-nagyon finom. Sült padlizsánból, paradicsomból és fokhagymából áll, kurkumával fűszerezve, tojással elkeverve. Az én receptem a fent említett barátaim verziója, a saját ízlésem és az interneten talált útmutatók alapján állt össze. Szabad tűzön grillezett padlizsánból a legfinomabb. Ha tudunk így grillezni, akkor érdemes többet megsütni és a héjuktól megszabadított padlizsánokat fogyasztásig a mélyhűtőben tárolni.

Hozzávalók:

- 2 nagy padlizsán
- 2 közepes paradicsom
- kb 1 közepes fej fokhagyma, összezúzva
- 1 evőkanál sűrített paradicsom, apróra vágva
- 1 csapott teáskanál kurkuma
- olívaolaj
- 1 tojás, kissé felverve

1. A sütőt előmelegítjük 220 fokra, vagy ha van grill, közepes (3) fokozatra. A padlizsánokat megmossuk, megszurkáljuk (fontos, különben felrobban) és tepsibe, grill rácsra helyezve 30-40 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha jó ráncos és érintésre puha.

2. Kicsit hagyjuk őket kihűlni, úgy könnyebb velük dolgozni. Vágódeszkán hosszában kettévágjuk őket és kikaparjuk a héjból. Az így kapott padlizsánhúst egy tálban félretesszük.

3. A fokhagymát egy kevés olajon elkezdjük sütni. Amikor kezd illatozni, rádobjuk a kurkumát és együtt sütjük kb. 1 percig, közben kevergetjük. Rádobjuk az összes többi hozzávalót, a tojást kivéve.

4. Közepes fokozaton addig sütjük kevergetve, amíg elkezd összeállni és a paradicsom is főtt jelleget vesz fel.

5. Belekeverjük a tojást és amint megszilárdul, levesszük a tűzről. Hidegen (szobahőmérsékleten) különösen finom, hűtőben pár napig eláll, de jobb két napon belül megenni a tojás miatt.

Ötperces banán-desszert (vegán vagy laktovega)

Ma délután rámjött az édesség-ehetnék, de ugye egészséges életmód meg minden, így nincs itthon süti és társai. Volt viszont banán meg nagyon sötét étcsoki, így született ez a jó kis desszert. Én sima joghurttal készítettem, de szója-joghurttal és esetleg méz helyett agavé sziruppal készítve lehet vegánosítani.

Hozzávalók 1 adaghoz:

- 1 banán
- 5 g (2-3 kocka) étcsoki (Green & Black's 85%-os vagy más, legalább 70% kakaó tartalmú)
- 1 evőkanál pisztácia vagy más mag
- 1 teáskanál méz
- 2 teáskanál natúr joghurt

A banánt négy részre vágom hosszában, egy tányéron eligazítom, a csokit középre teszem és mehet a mikróba 2 percre legnagyobb fokozatra.

A kész, joghurttal és mézzel körben megöntözöm, pisztáciával megszórom.

Ennyi, már csak meg kell enni.

Gujarati fűszeres káposzta krumplival és kókusszal (laktovegetáriánus)

A receptet a BBC Good Food-on találtam. Ha ghí helyett olajjal készítjük, vegán étel lesz belőle, de az indiai ételekhez én kifejezetten szeretek ghít használni mert ad nekik egy nagyon finom ízt. Köretként vagy önálló fogásként is megállja a helyét.








Hozzávalók 4 (nagy) adaghoz:

- 500 g újburgonya (ennek hiányában normál is megfelel) alaposan megmosva de nem meghámozva, a kisebb szemek elfelezve, a közepes vagy nagyobb szemek negyedelve - nagyobbra vágjuk, mint ha pl. paprikás krumplit főznénk
- 2 ek. ghí vagy étolaj
- 1 csipet asafoetida (hing)
- 1 teáskanál fekete mustármag
- 1 teáskanál római köménymag (egész)
- 2 szárított piros chilli vagy 1 teáskanál chilli pehely, esetleg cayenne bors vagy Erős Pista
- 1 zöld chilli kimagozva, vékonyra karikázva
- 1 hegyes fejű káposzta vagy egy fél fej fehér káposzta legyalulva vagy csíkokra vágva
- 1/2 citrom leve
- 2 evőkanál kókuszreszelék vagy friss kókusz szeletkék megpirítva
- koriander zöld ízlés szerint

1. A burgonyákat sós vízben kb. 10 perc alatt majdnem puhára főzzük. Ezután a vizet leöntjük róluk, egy villa hátuljával kicsit összetörjük, de maradjanak nagyobb egész darabok benne.

2. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a ghít vagy olajat, a fűszereket beledobjuk és kevergetve pár percit sütögetjük. Vigyázni kell, nehogy megégjenek. Akkor jó, ha átható indiai illat terjeng és pattognak a magok.

3. Beleszórjuk a káposztát, a friss chillit és némi sót, majd 3-4 percig kevergetve sütögetjük. Ezután a krumplit is hozzáadjuk és még 2-3 percen át sütjük kevergetve. Akkor jó, ha a káposzta is nagyjából puha, de azért még roppanós. Belekeverjük a kókuszt, citromlevet és koriandert majd azon nyomban tálaljuk.

Az asafoetidával vigyázni kell, nagyon erőteljes íze van, ezért tényleg csak egy csipetnyi kell belőle.

Paneer kofta azaz indiai sajtgombóc (lakto-ovo vegetáriánus)

Olajban kisütött indiai sajtgombócok, fűszeres paradicsommártásban.

Hozzávalók kb. 4 főre:

Kofta hozzávalók:

- 1 csomag (227 g) paneer, lereszelve (finomra)
- 2 közepes krumpli meghámozva, lereszelve (finomra)
- 1/4 teáskanál garam maszala
- 1 tojás, lazán felverve
- só ízlés szerint
- olaj a sütéshez

A mártáshoz:

- 2 evőkanál napraforgó olaj vagy ghee
- 1 nagy hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 teáskanál friss reszelt gyömbér
- 1 teáskanál kurkuma
- 1/2 teáskanál chilli por
- 2 teáskanál őrölt koriander
- 1 teáskanál paprika
- 4 paradicsom felkockázva vagy 1 db 400 g-s hámozott/vagdalt paradicsom konzerv
- zöld koriander a tálaláshoz

Köret: párolt rizs (basmati lehetőleg, bár én most sima barna rizzsel ettem)

Elkészítés:

1. A koftához valókat összegyúrjuk, az olajat felforrósítjuk. A kezünkbe veszünk kb. 1 tojásnyi masszát, összecsukjuk a tenyerünket és amennyi az összecsukott tenyerünkben marad, hosszúkás gombóccá formázzuk. Bő olajban, a közepes és a legforróbb fokozat között pirosra sütjük. Papírtörölközőre kiszedjük, félretesszük.

2. A hagymát felszeleteljük, a zsiradékon aranybarnára sütjük. Hozzáadjuk a fűszereket és a fokhagymát és tovább sütjük amíg nagyon jó, erős fűszer illat nem lesz. Hozzáadjuk a paradicsomot és kevergetve közepes lángon addig főzzük, amég nagyjából egynemű szósz lesz belőle. Egy kis vizet lehet hozzáadni főzés közben. A végén hozzáadunk egy kevés zöld koriandert.

3. A koftákat párolt rizs mellé helyezzük egy-egy tányéron és a szósszal nyakonöntve tálaljuk.

Egészséges almás pite (laktovegetáriánus)

Az alábbi almás pite saját kreálmány, mármint a recept is. Nagyon finom lett, simán vetekszik egy hagyományossal és annyira egészséges, hogy az már szinte bosszantó :)

Hozzávalók egy kb. 30 cm-s körformához

Tészta:

- 200 g teljes kiőrlésű búzaliszt
- 100 g teljes kiőrlésű rozsliszt
- 140 g kókuszzsír
- 3 evőkanál 12%-os tejföl
- csipetnyi só

Töltelék:

- 1.2 kg alma megtisztítva, lereszelve (a héja maradhat)
- 2 csapott evőkanál barna nádcukor (opcionális)
- 1 tk. mézeskalács-fűszer vagy csak fél tk. fahéj (opcionális)
- 150 g durvára vágott dió

A gyúráshoz némi liszt

1. A reszelt almát feltesszük párolódni egy lehetőleg vastag fenekű lábasban. Ízlés szerint fűszerezzük és cukrozzuk. Nekem gála alma volt otthon, ehhez kellett 2 evőkanál cukor. Addig pároljuk kevergetve, amég a levét el nem főtte. Én melegen használtam, de ha van idő kihűteni, az is jó.

2. Miközben az alma fő, a sütőt előmelegítjük 180 C fokra. A sütőformát, ha szükséges kiolajozzuk. Nekem kerámia formám van, ezt nem kellett.

2. A tésztához valókat összegyúrjuk, elfelezzük a tésztagombócot, kinyújtjuk, a formába helyezzük. Dióval megszórjuk. Belesimítjuk a tölteléket, kinyújtjuk a másik lapot, betakarjuk vele. Megszúrkodjuk, majd kb. 30-40 perc alatt készre sütjük. Egy kis vaníliás porcukrol lehet rá szórni.

Édesburgonya-sült paprika krémleves (vegán)

Errefelé (Észak-Anglia) igen hűvös, őszi az időjárás mostanában. Néhány édesburgonya és egy piros kaliforniai paprika figyelt a hűtőben. Gondoltam, jó lenne levesnek. Kerestem is valami szimpatikus receptet, nagyon jól sikerült és nagyon egyszerűen megvolt.

4 adaghoz:

- 500 g édesburgonya
- 2 fej hagyma
- 1 piros kaliforniai paprika
- 500 ml zöldségleves (kockából jó, de ízfokozó menteset használjunk)
- 1 teáskanál egész római kömény (cumin)
- 2 evőkanál napraforgó olaj
- tengeri só, őrölt bors ízlés szerint
- a tálaláshoz egy kis kókusztej (opcionális)

1. A sütőt előmelegítjük 200 C-ra.



2. A zöldségeket hasonló méretűre vágjuk (pár centis darabokra), beletesszük egy mélyebb tűzálló tálba, ráöntjük az olajat, megszórjuk a római köménnyel és jól összekeverjük. Fedő nélkül 45 percet sütjük, közben egyszer átkeverjük.

3. Fél liter vizet felforralunk vízforralóban és egy kb. 1-1.5 literes mélyebb lábasba öntjük, feloldjuk benne a leveskockát. Ha kész levest használunk, azt csak simán megmelegítjük.

4. Beleöntjük a sült zöldséget a forró levesbe és botmixerrel krémesre turmixoljuk. Ha túl sűrű, még egy kis vizet vagy kókusztejet adunk hozzá.




5. Ízlés szerint ízesítjük sóval-borssal. Egy kis kókusztej nagyon jól megy hozzá, selymessé teszi a levest.

A recept innen származik: BBC Good Food

Házi coleslaw saláta (laktovegetáriánus)

A coleslaw a britek egyik nagy kedvence, én is szeretem, de a bolti ill. éttermi változat igen csak zsíros, mivel általában tömény majonézzel készül. Rengeteg változata van, én a hagyományos fehérkáposzta-répa-hagyma kombót szeretem a legjobban. Ezt készítettem most el, holnap jön fotó is. A mennyiségeket nem kell pontosan követni, kb. négy főre elegendő az alábbi mennyiség:

- egy közepes fej fehérkáposztának a negyede, legyalulva
- 1 nagyobb répa, lereszelve
- 1 közepes fej vöröshagyma, finomra vágva
- 3-4 evőkanál majonéz (lehetőleg csökkentett zsírtartalmú)
- kb. 300 g natúr joghurt
- 1 evőkanál mustár
- 1 teáskanál méz
- só ízlés szerint

A zöldségeket összekeverjük. A többi hozzávalót egy másik tálban szintén összekeverjük, majd a zöldségekre öntjük és jól összevegyítjük. Frissen is finom, de ha hagyjuk kicsit összeérni, még jobb.

Sajtos morzsában sült póréhagymás brokkoli (laktovegetáriánus)

Íme a mai ebéd: brokkolirózsák és póréhagyma-karikák aranybarnára sütött sajtos, mogyorós morzsapaplan alatt. Finom, laktató és egészséges.

Hozzávalók 3-4 adaghoz

- egy kisebb fej brokkoli (300 g)
- egy közepes póréhagyma (200-300 g)
- 100 mj tejszín/szójatejszín vagy kókusztej
- 400 ml zöldségleves
- 2 evőkanál magvas mustár
- 100 g zsemlemorzsa
- 100 g reszelt füstölt sajt vagy morzsolható juhsajt (a lényeg, hogy erőteljes ízű, reszelhető vagy morzsolható sajt legyen)
- 30 g mogyoró
- 2 evőkanál petrezselyem

1. A sütőt előmelegítjük 200 C-ra.

2. A brokkolit rózsáira szedjük, a pórét kb. 1 cm vastag karikákra vágjuk. Beletesszük egy lábasba, leöntjük a tejszínnel, zöldséglevessel és mustárral és kb. 10 percet együtt főzzük.

3. A lábas tartalmát átöntjük egy tűzálló kerámia tálba vagy tepsibe.

4. A petrezselymet felaprítjuk, a mogyorót durvára vágjuk, összekeverjük a reszelt/morzsolt sajttal és a zsemlemorzsával. A szószos zöldségekre szórjuk, hogy egyenletesen befedje.

5. Kb. 20 perc alatt aranybarnára sütjük. Én coleslaw salátát készítettem hozzá de magában is nagyon finom.

Egyszerű török vöröslencse-leves (vegán)

Régóta nem írtam a blogra, ennek több oka is volt, főképp az időhiány. Pedig lett volna több dolog is, amit érdemes megosztani. A mai bejegyzés tárgya a sokak által ismert és szeretett török lencseleves, amelynek sok verziója létezik. Én Binnur receptjét követtem, ez kb. a negyedik alkalom - sosem okozott még csalódást és nagyon egyszerű elkészíteni. Csak növényi hozzávalókból készül, rostban és fehérjében gazdag, zsírszegény és finom. A vöröslencse pedig az egyik legkönnyebben emészthető lencse, ez külön pozitívum!

Hozzávalók (4 adag)

- 1 csésze (250 ml) vöröslencse megmosva, szűrőben lecsepegtetve
- 1 nagy fej hagyma finomra vágva
- 1 közepes sárgarépa kockára vágva
- 1 evőkanál sűrített paradicsom
- 1 teáskanál pirospaprika-krém (én az Édes Annát használnám, ami Erős Pista csak nem csíp. Esetleg jó lehet a Piros Arany is, de az csak módjával a só miatt)
- 1 vega leveskocka (olyan, ami ízfokozót nem tartalmaz, pl. dm-es Alnatura, Anthony Worall Thompson's Organic, Kallo Organic stb.) - ez opcionális
- 3-4 csésze víz

A tálaláshoz:

- citrom cikkek, extra szűz olívaolaj, chilli por, szárított menta


1. A leves összes hozzávalóját feltesszük főzni. Forrás után kis lángon addig főzzük, amég a lencse szétesik és a répa megpuhul. Botmixerrel szétcsapjuk, hogy krémszerű legyen, nem kell azért teljesen homogénre.

2. Tálkákba merjük és olívaolajjal, chillivel, mentával tálaljuk. A citrom cikkekből pedig mindenki magának a levesbe facsarhatja a levet.


Az eredeti recept itt található: Binnur's Turkish Cookbook

Tavaszi zöld saláta mézes-mustáros öntettel (vegán)

A blogomon csak kipróbált receptek vannak és általában csak olyasmit teszek fel, ami nagyon jól sikerül. Ha mégsem, akkor az kísérletezés és csupán tapasztalat-megosztást szolgál. Ez a saláta egy igazán könnyű, üde zöld fogás a vacsoraasztalon. Köretnek is jó, de magában is megállja a helyét. Nagyon finom és csupa-csupa egészséges dolog van benne. Én általában nem vagyok egy salátalevél-rágcsáló típus, de ez a sali tényleg ütős, szóval ajánlom szeretettel :) Az ihlet a vegetarian living magazin májusi számából jött, de az itthon fellelhető hozzávalók függvényében kicsit változtattam a recepten.


Hozzávalók 2 adaghoz:

- 70 g rukkola
- 2 újhagyma, és ha van, néhány levél medvehagyma
- 2 marék zsenge zöldborsó (ezt itt petit pois néven fagyasztva is lehet kapni, ennek hiányában sima borsó is jó)
- 1 kicsi cukkini
- 100 g zöldspárga (csak a felső része, ebből kell 100 g)
- 4 evőkanál tökmag

Az öntethez:

- 1 teáskanál magvas mustár
vagy
- 1 teáskanál mustár + 1 teáskanál fehér mustármag mozsárban darabosra őrölve
- ízlés szerint méz (én most agavé szirupot használtam, mert nem találtam a mézet)
- 3 evőkanál extra szűz olívaolaj
- 1 evőkanál citromlé
- csipetnyi só, őrölt bors

1. A rukkolát megmossuk, félretesszük lecsepegni.

2. A cukkinit vékony karikákra vágjuk, a borsóval és spárgával egy kis vízben 2-3 percig forraljuk, amíg éppen csak megpuhul. Leszűrjük, félretesszük kihűlni.

3. Az újhagymát felkarikázzuk. Ha van medvehagymánk, azt is felvagdossuk. A tökmagot megpirítjuk szárazon.

4. Az öntet hozzávalóit egy csavaros üvegben összerázzuk.

5. A rukkolát két tányéron elosztjuk. A főtt zöldségeket egyenlően elosztjuk a rukkola ágyon, megszórjuk az újhagymával, medvehagymával, tökmaggal. Nyakon öntjük az öntettel és azon nyomban bekebelezzük.

Zabpelyhes-mazsolás cookie (vegán)

Ma délután egy egészséges sütikét készítettem. Kívül ropogós, belül puha, nem túl édes, tele van élelmi rosttal és cukor alig van benne. Tej- és tojásmentes, így vegán is. Ez egyébként nem valami fűrészpor-állagú, se íze se bűze valami, hanem egy nagyon finom keksz. Bár másnapra már nem ropogós, de összeérnek az ízei, így még ízletesebb, mint frissen... majdnem.

Hozzávalók 15 közepes méretű cookie-hoz

- 100 g kókuszolaj
- 50 g natúr nádcukor
- 2 evőkanál (30 ml) agavé szirup vagy méz
- 100 g zabpehely
- 100 g teljes kiőrlésű self raising liszt*
- 50 g mazsola
- 1/2 teáskanál mézeskalács-fűszer
- 1 kicsi alma, egy kis vízzel botmixerrel pürésítve (a héja is nyugodtan mehet)

1. A sütőt előmelegítjük 180 C fokra. A kókuszolajat megolvasztjuk. Ha üvegben van, ennek a legegyszerűbb módja, ha egy forró vizes kancsóba beleállítjuk, majd ha már folyik, kimérjük a 100 grammot. A cukrot és agavé szirupot belekeverjük.

2. A száraz összetevőket összekeverjük az olajos keverékkel, hozzáadjuk az almapürét. Akkor jó az állaga, ha ragad, de nem folyik és nem is nagyon morzsálódik.

3. Egy sütőpapírral kibélelt tepsibe evőkanállal kis halmokat rakunk a tésztából, majd villával lelapítjuk és nagyjából kör alakú kekszekké formáljuk. Kb. negyed óra alatt aranybarnára sütjük.

*A self raising lisztről már írtam korábban. Ez olyan liszt, amit gyárilag térfogatnövelő szerekkel van megspékelve. Házilag úgy állíthatjuk elő, ha két csésze (2 x 250 ml) teljes kiőrlésű lisztet összekeverünk 2 evőlanál (2 x 15 ml) sütőporral és 1/2 teáskanál (3 ml) szódabikarbónával.

Vegán rakott kel kesutejföllel

A kesutejföl ötlete Vera vega konyhájából ered.

Vegán (hús-, tej- és tojásmentes) rakott kel (3-4 személyre)

- 1 kis fej kelkáposzta

A töltelékhez:

- 1 nagy fej hagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma összezúzva
- 1/3 csésze (80 ml) gersli (árpagyöny)
- 1/3 csésze quiona (Chemopodium quinoa) - ha ez nincs, amaránt is jó, mivel közeli rokonok
- 2 evőkanál bulgur (tört búza)
- 4 közepes fej csiperke (kb. 120 g), megmosva és apróra vágva
- 1 közepes répa (kb. 100 g) nagy lyukú reszelőn lereszelve
- 1 kis cukkini (kb. 100 g) nagy lyukú reszelőn lereszelve
- 2 teáskanál pirospaprika
- 2 evőkanál sűrített paradicsom
- őrölt kömény, majoranna, őrölt bors, só ízlés szerint
- napraforgó-olaj

A kesutejfölhöz:

- 1 nagy marék kesudió (ha van idő, áztassuk be előtte, de nem muszáj)
- friss citromlé
- só
- 1 gerezd fokhagyma összezúzva


1. A kelkáposztát megmossuk, a torzsáját eltávolítjuk, összevágjuk. Kevés vízzel és sóval felforraljuk majd pár percet főzzük. Lecsepegtetjük, félretesszük.


2. A hagymát felaprítjuk és egy kevés olajon megpirítjuk. Rádobjuk a töltelék hozzávalóit, kivéve a fűszereket és a paradicsompürét. Alkalmanként megkeverve addig pirítjuk fedő nélkül, amíg nagyon finom, pörkölt mogyoróra emlékeztető illata kezd lenni. Ekkor belekeverjük az ízesítőket és a paradicsompürét, felengedjük annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje. Lefedve, néha megkeverve kb. 10 percet főzzük közepes lángon.



3. Miközben a töltelék fő, elkészítjük a kesutejfölt. A kesudiót egy kevés vízzel összeturmixoljuk. Addig mixeljük, ameddig minél apróbb szemcséjű nem lesz. Ha már kellőképpen selymes az állaga, citromlével, fokhagymával és sóval ízesítjük.

4. A sütőt előmelegítjük 190 fokra és egy kisebb tepsit kiolajozunk. Leterítjük benne a káposztát, elsimítjuk rajta a tölteléket és a tetejére öntjük a tejfölt. Fedő nélkül 30 percet sütjük. Ezután 220 fokon még kb. 15 percet sütjük vagy ameddig enyhén pirulni nem kezd.



A kesutejföl hasonló lesz a tejfölhöz de nem ugyanolyan. Kicsit megkeményedik, ahogy sül és finom pirított dió íze lesz. Nekem ez is ízlett, de a jövőben inkább maradok az igazi tejfölnél, legalábbis ami a magyaros rakott zöldségeket illeti.

R. R. M., a nehézfiú

Rostos Reggeli Muffin vagyok, nehézsúlyú angol bajnok a reggeli sportágban. Versenysúlyom 110 gramm, a legutóbbi éhségtávoltartó versenyen országos rekordot döntöttem több, mint 4 órás eredményemmel. Néhány rosszmájú sportolótárs, név szerint a francia Vajas Croissant és a skót Zab Kása doppinggal gyanúsítottak: verseny előtti tejeskávé-fogyasztással vádoltak. Ezt azonban a független szakértői vélemény gyorsan megcáfolta, megerősítést nyert, hogy győzelmemet jelentős rost és lassan felszívódó szénhidráttartalmamnak köszönhetem.
A jó hír, hogy bárhol a világon vállalom a megmérettetést! Ha szeretné, hogy az Ön reggelizőasztalán is megjelenjek, kérem, kövesse az alábbi útmutatót. Ajánlom magamat - jó étvágyat!


Reggeli muffin (a Waitrose-ról honosítva) minden földi jóval


Hozzávalók 12 NAGY darabhoz

- 300 g teljes kiőrlésű liszt
- 50 g zabpehely
- 3 púpozott teáskanál sütőpor
- 1/2 teáskanál "vegyes fűszer" (magyarázat lent)
- 1/2 teáskanál őrölt fahéj
- 100 g mazsola
- 100 g aszalt sárgabarack, apróra vágva
- 50 g pekándió vagy más dióféle, durvára vágva
- 50 g barna nádcukor
- 100 ml napraforgó-olaj
- 150 ml natúr joghurt
- 150 ml tej
- 1 közepes tojás, felverve
- 2 közepes banán, villával összetörve
- 1 teáskanál vanília kivonat
- 2 kisebb alma, lereszelve
- 1 közepes répa (kb. 100 g), lereszelve (nagylyukú reszelőn)

A díszítéshez:

- zabpehely, napraforgó és/vagy tökmag

Elkészítés:

- A sütőt előmelegítjük 190°C-ra vagy gáz 5-re. Egy 12 darabos muffintepsit kiolajozunk vagy kibéleljük papírkapszlikkal. Én a szilikonra esküszöm, abba süti még nem ragadt bele.

- Az első kilenc hozzávalót összekeverjük (a szárazakat) egy nagy tálban, majd félretesszük. Egy másik tálban (én most kancsót használtam) összekeverjük a folyékony hozzávalókat. A folyékonyakat beleöntjük a szárazakba és jól összekeverjük. Belekanalazzuk az így kapott masszát a muffinformába.

- Megszórjuk a zabpehellyel és magvakkal (nálam most a magok lemaradtak), 20 percet sütjük ill. tűpróbáig. Nálam ez majdnem egy óra sütés volt, pedig légkeveréses sütőm van!


5 percet állni hagyjuk, majd rácson kihűtjük. Elvileg fel lehetne kelni korán és összedobni a muffint, mire a család többi tagja felébred, de nekem nincs kiért felkelni sajnos :( A magam részére pedig inkább megszavazom a plusz egy óra alvást. :)

VEGYES FŰSZER: ez egy brit dolog, legalábbis máshol, máskor nem hallottam még róla. Mixed spice néven fut, nem összekeverendő a mixed herbs-szel, ami vegyes szárított zöldfűszer. Míg előbbit édességek készítésénél használják leginkább, utóbbi sós ételekbe való. Összetétele változó lehet. Gyakori összetevői: fahéj, szerecsendió, jamaikai szegfűbors, előfordulhat benne még gyömbér, koriander, szegfűbors, köménymag, cayenne bors. Ha valaki járatos az észak-amerikai sütik világában, a pumpkin pie fűszerkeverék hasonlít hozzá. Ha nincs semmi ilyesmi kéznél, akkor a fahéj is megteszi, vagy esetleg egy fahéj-szegfűbors-szerecsendió-gyömbér kombó.

Poğaca feta sajttal és kaporral

Jelentem, még mindig tart a török őrület, mindig ez történik, ha a félhold és csillag országából hazajövök. Ez itt egy kellemesen sós, fantasztikusan omlós sütike tea, kávé mellé. Esetleg leves mellé, vacsorára. A becses neve poğaca, kiejtése kb. pócsa. Nem vagyok nyelvész, de meggyőződésem, hogy bár nem hasonlít túlzottan eme távoli rokonára, a magyar pogácsa szó török jövevényszavaink egyike.

Az eredeti recept innen: Binnur's Turkish Cookbook (de kicsit megváltoztatva)

Hozzávalók 15 közepes darabhoz (Binnur hanim szerint 22 darab lesz belőle, nekem sehogy sem jött ki tizenötnél több):

- 2 csésze finomliszt (a csésze mérete 250 ml)
- 140 g vaj
- 60 ml olívaolaj
- 1 tojás
- 2 evőkanál zsíros joghurt (görög/török joghurt, ha van)
- 1 teáskanál sütőpor (az eredeti recept egy evőkanálnyit ír, de az szerintem elírás)
- 1/2 teáskanál só

Töltelék:

- 3/4 csésze morzsolt feta sajt (én ezt nem mértem ki, egy 20 dekás tömböt használtam és maradt belőle egy kevés. Kb. 15-16 dkg elég lenne)
- egy csokor kapor (eredeti recept szerint petrezselyem, nekem kapor volt itthon)

A tetejére:

- 1 tojássárgája
- fekete hagymamag (vagy más mag ízlés szerint)

1. A sütőt előmelegítjük 190 fokra.

2. A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. Kissé ragadni fog, de türelem, jó lesz az. Ha végképp ragad, adjunk hozzá még egy kis lisztet.

3. A fetát morzsoljuk össze a finomra vágott kaporral/petrezselyemmel.

4. A tésztából vegyünk sárgabaracknyi darabokat, formázzunk golyót, lapítsuk ki a tenyerünkkel nagyjából tenyérnyi kör alakúra. A töltelékből tegyünk a közepére egy púpozott teáskanálnyit majd hajtsuk össze. A széleit tapasszuk össze. Ha ügyesen csináltuk, egy félkör alakot kapunk. Nem baj, ha nem túl szabályos, majd sülés közben formásabbá válik.

5. Helyezzük a poğaca-kat sütőpapírral kibélelt tepsibe. Kenjük meg tojássárgájával és szórjuk meg fekete hagymamaggal.



6. Kb. fél órát süssük vagy amég kicsit sötét aranyszínű nem lesz.

Frida, padlizsán és cezerye - azaz isztambuli (nem teljesen gasztro-) séta 3. rész

Ki az Frida és hogy jön össze a padlizsánnal, mi az a cezerye és mit keresnek mindannyian eme Isztambulról szóló bejegyzésben? A következő sorokban kiderül..

A hétvégén ismét Isztambulban jártam. Mint mindig, most is teljesen feltöltődve és felpörgetve jöttem vissza. A látogatás célja munka, vagyis pontosabban fejtágítás volt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy ott tartózkodásomat teljes egészében örömmámorban töltsem. :) A tanfolyam témája ugyan nem volt a legvidámabb, de jó volt ismét kollégákkal találkozni a világ számos különböző pontájól. Most arról tanultunk, hogy mit kell és mit nem szabad tenni a túlélőkkel és családtagjaikkal a professzionális segítség (mentők, pszichológusok stb.) megérkezéséig, ha ne adj' Isten baleset történik egy repülővel. Láttunk meglehetősen élethű videókat is zuhanó repülős filmekből.. nem volt túl kellemes arra gondolni, hogy másnap kora reggel repülhetek haza! Sebaj, ezt is túléltük mind hála Istennek.

Érkezésem estéjén, a bőröndömet várva egy kiállítást reklámozó plakátot pillantottam meg a csomagátvevő szalagok mellet. Mint kiderült, egy kisebb Frida Kahlo kiállítás vendégeskedett éppen a városban. Nosza, gondoltam, ezt mindenképp meg kellene nézni! Ha valaki nem tudná, ki Frida Kahlo és mit csinált, nézze meg a Frida című filmet (Salma Hayekkel a főszerepben), érdemes! Frida egy nagyon erős személyiségű, tragikus életű mexikói szürrealista festőnő volt, a XX. században élt és alkotott. Főleg önarcképei ismertek. Ugyan tele volt olyan eseményekkel az élete, amelyek a legtöbb embert depresszióssá tennék vagy akár meg is ölnék, ő mégis meglehetősen élvezte az életét. Ha jól gondolom, a negatív eseményeket a művészet segítségével dolgozta fel, nem is akárhogy. Egyébként vastag, összenőtt szemöldöke volt és a bajszát sem gyantáztatta, de mégis gyönyörű és nőies volt. Szóval, elhatároztam, hogy meg kellene nézni ezt a kiállítást másnap a tanfolyam után, ha már itt vagyok, és ez a terv sikerült is - erről bővebben kicsit lejjebb.

Miután megkaptam a csomagomat, elvitt egy minibusz a szállodába. A vacsorát illetően az lett volna a tervem, hogy A. keresek gyalog a szálloda közelében egy büfét vagy hasonlót, veszek elvitelre egy kebabot vagy pidét és megeszem a szobában vagy B. villamossal vagy metróval bemegyek Eminönü ill. Sirkeci környékére és ott veszek valamit finomat. Mialatt a minibusz a szállásomat kereste, rá kellet jönnöm, hogy egyik terv sem működőképes. Esett az eső és nem volt nálam sem esernyő, sem dzseki, ráadásul kissé fura környék volt és nem a legalkalmasabb gyalogos késő esti büfő vagy metróállomás keresésre. Nem baj, gondoltam, megvacsorázom a szálloda éttermében, annyira nem lehet vészes az ára! Aztán megérkeztem és ért néhány meglepetés, de ezekből szerencsére a pozitív volt többségben. Először is a szálloda homlokzatán négy színben virított a neonfelirat, a bejárat pedig kissé elrejtve várta a kedves vendégeket egy csomó építőállvány között. A bejáratnál illetve előtt senki, bementem egymagam. A recepción, ami egy kicsike pult volt egy szintén kis lobbi közepén, két barátságos kinézetű török úriembert találtam. Mondtam nekik, hogy XY vagyok és a Z cégtől jöttem, elvileg van foglalásom. Mivel ezt törökül adtam elő, rögtön meg is kérdezték, hogy kérek-e kávét vagy teát és egyben megdicsérték a nyelvtudásom (ami nem annyira jó, de törökök meghökkentésére azért elmegy :) ). Az egyik illető elvette az útlevelem és a kezembe nyomott egy kulcsot, egy másik meg elragadta a csomagom és betessékelt egy liftbe. Én kicsit csodálkoztam, hogy nem kell semmit kitölteni, meg ilyenkor el szokták mondani, hogy hánykor van reggeli stb., de itt nem volt semmi körülményeskedés és flanc - kérdésemre a bőröndöt megragadó fiatalember közölte, hogy majd visszakapom az útlevelem fél óra múlva, majd bekapcsolta a légkondimat 30 fokra és angolosan távozott. Én a légkondit azonnali hatállyal kikapcsoltam, hiszen a brit szigetről jövök, ott nem divat a 30 fok! Főleg nem önszántanból. Első utam az ablakhoz vezetett, szerettem volna látni a tengert, lévén ez egy tengerparti szálloda és még a neve is Panorama Hotel. Tenger helyett láthattam a szomszéd épület falát jó közelről, és a légkondit kültéri egységeit. Utóbbiakból még víz is csöpögött a fejemre, amint kitekintettem némi friss tengeri levegő reményében. Nem baj, gondoltam, úgysem leszek egész nap a szobában! Ezután szétnéztem a szobában, ahol egy franciaágy volt és nem két egyszemélyes - ez is ritkaság, eddig mindig két keskeny ágyat kaptam. A matrac is rendben volt, a párnák is, tiszta is volt. A fürdőszobára sem lehetett panasz a tisztaságot illetően, ellenben ülőkád volt benne zuhanypanellel befalazva. A zuhanypanel elhúzható ajtaján csak lapjával fértem be (jó, nem vagyok vékony, de akkor is), de ami a nagyobb gond volt, hogy igen magasan volt a bejárat, amiatt a be- és főleg kiszálláskor nagy esélye volt az egyensúlyvesztésnek és elcsúszásnak. Ez Angliában már bőven kimerítené az egészségre veszélyes fogalmát és olyan csúfosan bukna el egy health and safety auditon mint én anno egy művészettöri vizsgán. Mindegy, nálam legalább volt melegvíz, a kollégáknál nem volt, mint az utólag kiderült. Mialatt a szobát igyekeztem birtokba venni, egy perc elteltével már kopogtattak is az útlevelemmel. Mivel addigra már rájöttem, hogy semmi információs matéria nincs a szobában, gyorsan megkérdeztem, hogy merre van az étterem és miután felfrissítettem magam, lefelé vettem az irányt. Leültem egy asztalhoz és vártam, hogy hozzák a menüt, ehelyett letettek elém egy kosár friss, ropogós, szépséges török kenyeret és egy tál vegyes salátát. Mialatt azon morfondíroztam, hogy ez vajon az "ingyenes" étvágygerjesztő-e, egy tál lencselevest és elém pakoltak. Ennek a fele se' tréfa, úgy tűnik belecsöppentem valami menürendszerbe! Nem akartam rákérdezni, így elkezdtem kanalazni a levest, amiben nem kellett csalódnom, nagyon finom volt. Még nem végeztem, mikor kaptam egy tányért, rizzsel, némi grillezett paradicsommal, krumplival és köftével (marhafasírt) megpakolva. Ezt a salátával együtt az utolsó morzsáig sikerült eltüntetni és csak annyi volt a mínusz pont, hogy igen csak langyos volt már a főétel. Ekkor már megkérdeztem, hogy ezt most a szobával fizetem-e majd (mármint a cég, nem én) vagy itt és most. A recepcióval egyeztetve azt mondták, itt és most adjak nekik 15 lírát (1800 ft). Ez teljesen baráti ár volt, különösen, hogy mégis csak szálloda étterméről van szó. Desszertként még egy gigantikus almát és mandarint is kaptam, amit felvittem a szobámba, hiszen nem vagyok én feneketlen gyomrú, csak majdnem. Az almának olyan jó illata volt! Már nem is emlékeztem, hogy ilyen finom illata lehet gyümölcsnek, hiába na, itt a briteknél szinte minden utóérlelt import és/vagy üvegházi... A másnapi reggeli is rendben volt teljesen, nem voltak meleg fogások de volt poğaca, simit és börek, igaz, utóbbi kicsit szíjas és rágós. Ha értékelnem kellene a szállodát, négyest kapna egy ötös skálán, de csak a veszélyes fürdőkabin és a korlátozott információáramlás miatt. Ja, wifi és nagy tévé nemzetközi csatornákkal nem volt, de ez engem nem is igazán érdekel. Néztem török tévét pihenésképpen, amiből sokat ugyan nem értettem, de jók voltak a reklámok. Ennyit a szállodáról.

Szóval, akkor Frida, padlizsán és cezerye. Másnap a tanfolyamon összebarátkoztam a szerb kolléganővel aki szintén látni akarta Fridát. Ő turkológia szakon végzett, így sokkal jobban tudott nálam törökül. Ennek köszönhetően viszonylag zökkenőmentesen sikerült megtalálni a Pera Múzeumot Taksimban, a híres régi villamosos Istiklal caddesi közvetlen közelében. Mivel nincs igazán kitáblázva a környék és a térképen sem találtuk, kaptunk kedves és pontos útbaigazítást (kéretlenül is!) a villamoson illetve a környékbeli boltokban. Ezt nagyon szeretem a törökökben, ha látják, hogy segítségre van szükséged, simán megszólítanak idegenként is, hogy elmondjá, mi merre hány méter. A bolt ajtajában álló biztonsági őr, akit megkérdeztük, nem tudta a választ, de bement és három kollégáját is megkérdezte nekünk. Ők sem tudtak ugyan segíteni, de hihetetlen, hogy mégis mennyire kedvesek és segítőkészek. Végül megtaláltuk a múzeumot, ami egy galléria egyébként és négy emeletén három különböző kiállítás volt. Mi zárás előtt háromnegyed órával értünk oda, zárórakor jöttünk ki, de még mentek befelé emberek. A teljes árú jegy 10 líra volt (kb. 1200 ft). Ha már ott voltunk, nem csak Fridát néztük meg, hanem a többi szintet is. Voltak orosz festők művei, isztambuli utca- és életképek, ottomán kerámiák. A cárista Oroszország egyik híres festményét már régi ismerősként köszöntöttem: ez volt ugyanis az illusztráció az általános iskolás énekkönyvemben a Zúg a Volga c. dalhoz, talán hetedik osztályban. Nagyon elégedett voltam a programmal, amit magunknak szerveztük.



A múzeum után vacsora és szuvenír shopping következett. A vacsorát egy Bereket kebab nevű icipici helyen ejtettük meg, én 18 líráért (2200 ft) mert belecsaptam a lecsóba és próbáltam minél több padlizsánt befalni az ott-tartózkodás alatt :). A Bereket kebab egy kis falatozó, csak törököket láttunk benne, gyorsétterem izé, gyorsétkezde jellegű, azaz üvegpult mögül, tálcát a pulton csúsztatva választod ki a szimpatikus étkeket, a végén fizetsz, leülsz és hamm bekapod. Semmi pincér vagy egyéb. Egy a hely az Istiklal caddesiből nyíló egyik pici mellékutcában, vagy, hogy úgy mondjam, sikátorban található. Arrafelé sok hasonló van. A 18 lírás vacsorám egy darab içli köfte (húsgombóc marhából, fenyőmaggal vagy dióval, tésztába burkolva és kisütve), şakşuka (sült padlizsánkockák enyhén lecsós jelleggel), egy valamilyen marhahús kockákkal töltött, sajttal a tetején megsütött padlizsán, rizs piláf, ásványvíz és ayran (sós joghurtital) volt. Sajnos desszert már nem fért volna belém, pedig egy tányérka kabak tatlısı (cukorszirupban főtt sütőtök mogyoróval megszórva) nagyon csábítóan kacsingatott rám a pult mögül. A vacsora után levezetésképp bementünk a Koskába vásárfiát venni az otthonmaradottaknak. A Koska egy édességbolt, árulnak a baklavától kezdve a mindenféle aszalt gyümölcsös cuccokon, cukorkákon és cukros gesztenyéken át a Turkish delightig mindent, ami édes. Bár lekvárt éppen nem láttam, pedig az is édes. Ez egy nívós, régi, patinás üzletlánc. Vettem minden földi jót, közte pisztáciamarcipánt és cezeryét (cukorral sűrűre főzött sárgarépa-édesség, kókuszreszelékbe hempergetve), amire már régóta fájt a fogam. Egyszer, réges régen kaptam ilyet ajándékba egy török barátomtól, de akkor még nem tudtam semmit e témáról és azt hittem, ez a Turkish delight. Aztán majdnem 10 év múlva olvastam Elif blogján a cezerye-ről, ekkor jöttem rá, hogy ez volt az. Még nem szántam rá magam, hogy elkészítsem, de a Koskában vásárolt adag elfogyasztása után mindenképp rászánom magam.



Másnap hajnalban fájó szívvel búcsúztam kedvenc városomtól, de remélhetőleg nemsokára visszatérek látogatóba. Azt hiszem, ez a nyolcadik utam volt (az egy napos, repteret el nem hagyó látogatásokat nem számolom), de egyszerűen nem tudom megunni. Isztambul zajos, forgalmas, a levegő nem túl tiszta és túl sok zöldet nem lát az ember. Ennek ellenére nagyon szeretem, hihetetlen hangulata. Ez egy ezerarcú város, gyönyörű és élettel teli.

Még szeretnék majd írni a piacokról és az utcákon kapható ételekről, de ezt majd legközelebb.

Vajkaramellás banánkenyér

Az eredeti recept itt található: Shutterbean

Ezt kicsit megváltoztattam, lecseréltem a finomlisztet teljes kiőrlésűre meg ilyesmi.

Hozzávalók 6 adaghoz:

1 csésze = 250 ml (brit szabvány)


- 3 nagy érett banán (a kissé már fekete és szottyadt bánón teljesen megfelel)
- 3/4 csésze barna nádcukor
- 1 csésze teljes kiőrlésű liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1/4 teáskanál tengeri só
- 1 teáskanál vanília-kivonat
- 2 tojás
- 1/2 csésze étolaj (picit legyen kevesebb, mint a teljes 1/2 csésze)
- 2 evőkanál vaj plusz még egy a tepsi kizsírozásához

1. Előveszünk egy normál méretű gyümölcskenyér formát. Jó vastagon kivajazzuk, főleg az alját. A sütőt előmelegítjük 190 C fokra.

2. A tepsit megfordítjuk, a banánokat a hátára helyezzük. Levágjuk a lelógó részeket, félretesszük. A hosszú részeket hosszában félbevágjuk, meghámozzuk, félretesszük.



3. 1/4 csésze cukrot felteszünk melegedni 2 evőkanál vízzel egy nem túl kicsi lábasba. Nem kell kevergetni, csak hagyjuk, hogy fortyogjon. Ha már szép aranyszínű és karamell illata van, levesszük a tűzről és a 2 evőkanál vajat jól elkeverjük benne. Beletesszük a fél banánszeleteket és keverés nélkül hagyjuk kb. 1 percig főni, alacsony fokozaton.




4. A karamellás banánokat egyesével elhelyezzük a tepsiben, hogy egyenletes távolságra legyenek egymástól. A cél az lenne, hogy nagyjából fedjék be a tepsi fenekét. Ha netán túl kicsit a banánok, lehet négyet is használni. A maradék karamellt is öntsük rá a banánokra.



5. A levágott banánvégeket is meghámozzuk és egy keverőtálban összetörjük. Kb. 1 csészényi mennyiség legyen. Ha túl kevés a levágott vég, bonstunk fel még egyet. Keverjük bele a maradék cukrot. Verjük fel villával a tojásokat és keverjük hozzá.




6. Egy másik keverőtálban szitáljuk össze a lisztet, sütőport, sót és fahéjat. Gyors mozdulatokkal keverjük bele a tojásos masszát és az olajat, jól dolgozzuk össze. Öntsük bele a tepsibe és süssük 50-55 percig (tűpróbáig).



7. Ki kellene hűteni, mielőtt kifordítjuk a formából. Én ezt nem figyeltem a receptben és a banánok az aljába ragadtak. Ki tudtam őket szedni és elhelyezgetni a süti tetején, de nem lett túl szép. Viszont olyan finom lett, hogy a fényképezést éppen csak túlélte. :)