Kis isztambuli gasztroséta 1.

Most nem recept következik, hanem virtuális isztambuli körséta, az általam leginkább kedvelt ehető állomásokat érintve. Mindez a teljesség igénye nélkül. Sajnos a képek nem a legjobb minőségűek és nem örökítettem meg minden arra érdemes dolgot, de ízelítőnek (meze :) ) talán megfelel.

Az első kép központi szereplője nem élelmiszer (nem, a törökök természetesen nem esznek kutyát-macskát!), de piacon (is) gyakori látvány. Cica az utcán, cica a piacon, a kikötőben, a mecset előtt, a bolt lépcsőjén, bárhol. Ez a kis tarka példány Eminönüben, a Mısır Çarşısı (Egyiptomi Fűszerbazár) utcai részén üldögélt teljes nyugalomban, mellette a lábtörlőn megfigyelhető egy darabka simit. A simit egy kör alakú, ropogósra sütött, szezámmagos perec. Kb. 1 líráért árulják nagyjából mindenhol. A legjobban az isztambuli tömegközlekedési vállalat hajójának fedélzetén esik, szintén helyben vásárolt török teával, Boszporusz-átkelés közben.


Második kép: ez egy lapos kenyérféle lenne, ha nem fújódna fel sütés közben. Ingyen és bérmentve az éhes ember elé teszik sok helyen, lehet nyammogni ameddig a rendelt fogásra várunk. Ez konkrétan a kettőből az egyik kedvenc vendéglőmben készült. Ha elkezdtük tépkedni, a levegő kimegy belőle.. de megéri. Az étkezés végén a már említett török teát kapjuk pici üvegpohárban, általában ezt is a cég ajándékaként fogyaszthatjuk.
Isztambulban két kedvenc éttermem (bocsánat, vendéglőm) van. Az egyiknek nem tudom a nevét, teljesen véletlenül fedeztem fel, nem túl széles a választék, ellenben évek óta minden ugyanolyan finom, az árak alacsonyak és a személyzet is évek óta ugyanaz. Bár ők engem nem ismernek fel valószínűleg, de mindig ugyanolyan kedvesek. Mint említettem, nem tudom a nevét eme csoda helynek, de könnyű megtalálni még akkor is, ha sosem jártunk Isztambulban: keressük meg a Kék mecsetet, eddig nem nehéz! Ott van vele szemben egy villamos megálló. Vagy szálljunk fel a Kabatas vagy Eminönü felé tartó tujára, vagy kezdjünk el sétálni a vele párhuzamos járdán abba az irányba, hogy a Kék mecset jobbra legyen. Ez kb. jó negyed óra séta. De megéri, mert köben láthatunk például egy éttermet, ahol a néni kirakatban készíti azt a nagyon finom tésztafélét, aminek most nem jut eszembe a neve, de itt egy kép lent, ni:



Szóval, elindulunk Eminönü felé, ahol a kikötő is van. Végig a villamos-sínek mellett haladunk, amelyek egyébként teljesen elfoglalják az utat és ha autó jön, akkor gebasz van. De ez nem a mi problémánk. Mindegy, haladunk lefelé a kikötő felé. Közben rengeteg kajálda és szuvenír bolt próbál minket eltéríteni úticélunktól, ami vicces is tud lenni. A törökök nagyon barátságosak, ami szinte már közhely, de attól még igaz. Ha a bolt előtt kint áll egy török és elcsípi a beszélgetésünket, valószínűleg megszólít és megpróbálja kitalálni, honnan jöttünk. Szintén közhely, de valóban szeretik a magyarokat! Ha benyögünk egy "türk ve madzsar kárdestir"-t (a török és a magyar testvérek), garantált néhány perc kedélyes csevely egykori közös múltunkról. Lényeg, hogy szánjunk időt a sétára, ha már nem a villamost választottuk, mert Isztambult nem lehet lóhalálában megismerni. Tehát kitartóan haladunk, jobb kézre lesz a Topkapı palota és az Archeológiai Múzeum, kb. félúton balra egy Dia szupermarket, majd majdnem a célnál jobbra egy On başılar nevű pide-vendéglő. Ekkor már majdnem ott vagyunk. Ha minden jól megy, kb. ekkor éles balra kanyar, majd rátérünk a Muradiye Caddesi-re. Erről nyílik jobbra egy pici sétálóutca, amelynek a jobb oldalán egy kisebb mecset áll: a Koca Mustafa Paşa Cami. Ezzel pontosan szemben van a vendéglő, ami a legutolsó az üzletek sorában. Elvileg utána már csak néhány lépcső vezet le egy nagyobb térre, ami a Sirkeci vonatállomás előtt terül el. Ha megtaláltuk a helyet, rögtön felejtsük is el az Efeş sört, mert mecset tőszomszédságában nem szolgálnak fel alkoholt. Ellenben a ihatunk egy teát, amíg rendelünk...

Rögtön ezután kezdődik a kínzás: grillezett padlizsános húsgombócok, friss vegyes salátával, bulgur piláffal és ayrannal (enyhén sós, natúr joghurtital). Ez az étel valami földöntúli, kb. két emberes az egy adag belőle, de az ára teljesen rendben van akár hátizsákos túrázóknak is. Konkrét számokra nem emlékszem, de isztambuli viszonylatban sem volt drága. Az egyetlen probléma, hogy nehéz utána megmozdulni...

Van itt még minden földi jó, a felszolgálók pedig kedvesek, de nem úúúgy.



A másik kedvenc helyemről sajnos nincs kép, ellenben tudom a nevét! Ez a híres Dürümcü baba (dürümdzsü baba) Yeşilköy városrészben. Ez a központtól elég messze van, nagyjából az Atatürk reptér felé, de ha arra járunk érdemes betérni. Különösen ajánlom a lahmacunt (török vékony pizza, fűszeres darált birkahússal), a çöp şiş-t (apró húsos kebab) és a künefe-t (édesség).









Második rész következik.. talán holnap. A holnapi rész témája a desszertek, édességek, sütikék. Azt is leírom, mi az a künefe.

Ez pedig nem direkt reklám, de miután elkezdtem írni ezt a bejegyzést, megláttam, hogy Fűszeres Eszternél isztambuli túra van indulóban. Ha valaki kedvet kapott eme posztot olvasva, ne habozzon tovább kattintani erre.

Sajtos, szárított paradicsomos muffin

Mediterrán ízek egy muffinban! Ide hozzá egy Kopparberg körte cidert! (Nem szeretem a sört.)

Ezt a muffint úgy sütöttem meg először, hogy volt otthon fenyőmag, egy rakás sajt és szárított paradicsom, amivel kezdeni kellett volna valamit. Kirándulásra szerettem volna valami sós harapnivalót vinni, ami nem ropi, de nem is szendvics, hanem a kettő közti valami. A Woman's Day oldalon találtam egy receptet, amit kipróbáltam és annyira jó lett, hogy azóta már vagy háromszor megsütöttem. Per pillanat az új fényképezőgépemre várok, amint megérkezik, ezt is megsütöm ismét és lefotózom. Addig is jöjjön a recept!

- 2 csésze "self raising" liszt*
- 1 tk. só
- 1 1/2 plusz 1/3 csésze reszelt sajt (én általában Red Leicestert használok, de a trappista, karaván, cheddar, pannónia is teljesen jó - a parmezán nem annyira és a feta sem túl jó ehhez a recepthez)
- 1/2 csésze szárított paradicsom, apróra vágva
- 1/2 csésze zöld bazsalikom, apróra vágva
- 1/4 csésze pirított fenyőmag (egészben hagyva)
- 1 csésze tej
- 80 g olvasztott vaj
- 1 tojás, lazán felverve

1. A sütőt előmelegítjük 180 C-ra, egy 12 darabos muffin formát kiolajozunk. Én a szilikonosra esküszöm, azzal nem kell olajozással szórakozni, csak belekanalazom a masszát oszt' jónapot.

2. A lisztet a sóval összeszitáljuk egy keverőtálba. Belekeverjük a sajtot, paradicsomot, bazsalikomot, fenyőmagot. Egy kancsóban összekeverjük a tejet, tojást és vajat.

3. A folyékony összetevőket a szárazakhoz öntjük és lazán összekeverjük. Nem kell nagyon kevergetni, csak legyen jól összedolgozva, aztán hagyjuk is.

4. A tésztát a muffinsütőbe kanalazzuk és muffinok tetejét megszórjuk a maradék reszelt sajttal.

5. 25 percet sütjük ill. tűpróbáig.


*A self raising liszt magától térfogatnövelő liszt akar lenni, de ilyen ugyebár nincs is és ráadásul hülyén is hangzik ez az erőltetett fordítás. Legalábbis én még otthon nem sűrűn láttam ilyet és azt sem tudom, van-e rendes magyar neve. Sütőporos liszt?? Na mindegy. Tehát ez egy itteni cucc, Magyarországon a Tesco nemzetközi/világkonyha részlegén láttam már, de házilag is be lehet keverni: 450 g finomlisztet, 1/2 tk. sütőpor, 1/4 tk. szódabikarbóna, csipetnyi só. Ezt összeszitálni és kész is van.

"Afrikai" pörkölt azaz ghánai ihletésű okrás marharagu

Az "afrikai" azért van idézőjelben, mert Afrika mégis csak egy földrész és nem ország, tehát ahogy nincs európai leves, úgy afrikai pörkölt sincs, mint olyan. Amiről most szó lesz, az egy pörkölt kinézetű valami, azonban a fűszerezése meglehetősen eltér magyar rokonától. Elkészültét személyes okok motiválták, de kiderült, a Személyes Ok nem szereti sem az okrát, sem a marhát. Miután "afrikai" pörköltem két fő összetevője az okra és a marha volt, így kétharmada a fagyasztóban landolt, egyharmada pedig az én torkomon csúszott le, áll-leesés közepette ("nahát, én ilyet is tudok??"). Következzen tehát a nyugat-afrikai jellegű zöldséges marhapörkölt, a hozzávalókat főleg érzés szerint adagoltam, kb. 4 adag lett belőle.

- 450 gr (egy tálca) felkockázott (nem kell túl apróra) sovány bio marha
- kb. 200 gr okra (hölgyujj/bámia/bindi)
- 1 jó nagy fej vöröshagyma, felaprítva
- 3 nagy gerezd fokhagyma, összezúzva
- 1 felaprított paradicsom konzerv (azt hiszem, 400 gr-os) a levével együtt
- 1 evőkanál mogyoróvaj
- 1 csapott tk. pirospaprika
- ízlés szerint só vagy 1 bio marhahúsleves-kocka
- olaj
- 1 evőkanál vegyes szárított zöldfűszer (oregano, bazsalikom, kakukkfű, zsálya, majoranna stb.)
- 1 evőkanál valamilyen pirosas színű, keleties vagy karibias fűszerkeverék, ami NEM magyaros ízű - én jamaikai jerk fűszerkeveréket használtam
- ha nincs ilyen speciális fűszer cucc a közelben, akkor mehet bele: cayenne bors és jamaikai szegfűbors vagy normál szegfűbors, mindez ízlés szerint, de kb. fél-egy teáskanálnál nem több plusz egy babérlevél


A hagymát és a fokhagymát felforrósított olajon kicsit megpirítottam. Amikor üvegesedni kezdett, rádobtam a húst és együtt pirongattam őket. Mikor a marha már nagyjából átforrósodott kívülről, rászórtam a fűszereket, kivéve a paprikát, majd nagy sistergés közepette alaposan átkevergettem az egészet. Ekkor ment rá a paprika és a konzerv paradicsom fele. Jól összekevertem, beledobtam a leveskockát, felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje majd lefedve főztem tovább. Mikor felforrt, takarékra tettem, hogy csak gyöngyözzön, majd a vízszint és a hús puhaságának alkalmankénti ellenőrzése mellett hagytam főni vagy 1-1.5 órát. Mikor a hús már majdnem puha volt, elkőkészítettem az okrát. Jól megmostam, mindkét végüket levágtam és kb. 2-3 cm-s darabokra vágtam őket. Az okra nem valami guszta előkészítés közben, sikamlós és nyálkás levet bocsát ki a vágási felületén, de ez senkit ne riasszon meg! A vágódeszkát könnyű elmosni utána, megfőve meg már nem nyálkás. Tehát az okrát is beleszórtam a pörköltbe, hozzáöntöttem a maradék paradicsomkonzervet és belekevertem a mogyoróvajat és az egészet ismét főni hagytam úgy további negyed órát. Ha az okra és a hús is puha, kész. Ha túl sok a leve, fedő nélkül főzzük egy kicsit. Az okrától besűrűsödik. Akkor jó a pörkölt, ha egyik "gyanús" fűszert sem lehet igazán kiérezni, diszkréten csíp és nincs mogyoróíze sem, hanem az ízesítők egy kicsit (nagyon kicsit) édeskés, keleties egyveleget alkotnak. Ismétlem, de a magyar ízvilágra számítsunk, hanem valami egészen másra, de elképesztően finomra. Köretnek mehet hozzá fufu vagy sadza (google a barátunk), esetleg puliszka, krumplipüré vagy valami pita-szerűséggel is lehet tunkolni, a választás a miénk.

Megjegyzés: a fufu és sadza két szó egy afrikai pempőre, amit köretként lehet enni. Összetételük változó, készülhet kukorica-lisztből, porrá őrölt főzőbanánból, maniókalisztből, cocoyam-ból. Vízzel kell összekeverni és megfőzni. Ebből egy sűrű tejbegríz állagú pép lesz, amit egy tartalmas levessel vagy pörkölt-szerű raguval öntenek le és -többnyire - kézzel fogyasztanak.

Vega indiai sajt spenóttal (Palak paneer)

A palak paneer egy népszerű lakto-vegetáriánus indiai étel. Többször ettem már étteremben, házilag is próbáltam elkészíteni, de valahogy mindig jobbnak ígérkezett a recept, mint amilyen a végeredmény lett. De szimpatikus fogás, így nem adtam fel - érdemes volt! Egy nemrég vásárolt vega szakácskönyvben talált recept alapján főztem ezt ma vacsorának és nagyon jól sikerült.

Hozzávalók 4 személyre:

- 250 g indiai sajt (paneer)
- 375 g friss spenótlevél
- 1 evőkanál ghee (tisztított vaj) (ha hozzájutunk ghee-hez, mindenképp érdemes ezzel főzni mert nagyon finom lesz tőle az étel és olyan "indiai" íze lesz)
- 1 nagy fej hagyma, apróra vágva
- 2 gerezd fokhagyma, összezúzva (ízlés szerint mehet több is)
- 1 nagyobb zöld chilli, kimagozva es felszeletelve (nálam ez kimaradt, nem volt itthon)
- 1 ek. friss reszelt gyömbér (én üveges gyömbérpasztát használtam, kb. ugyanaz a különbség mint a friss és a konzerv felkockázott paradicsom között, vagy még annyi sem)
- 1 tk. kurkuma por (na, én ebből csak fél teáskanállal mertem beletenni, mert volt már, hogy túl kurkumás lett az étel és nagyon nem jó)
- 1 tk. őrölt koriander
- 1 tk. chilli por vagy cayenne bors
- 1/2 tk. őrölt római kömény (nem helyettesíthető a hagyományos köménnyel, teljesen más ízük van)
- só

1. A sajtot papírtörölközővel vagy szalvétával leitatjuk, 2.5 cm-s kockákra vágjuk és félretesszük. A spenótot 3-4 perc alatt nagy lángon megfonnyasztjuk, kissé lehűtjük, botmixerrel nagyjából pürésítjük, majd ezt is félretesszük.

2. A ghee-t egy vastag fenekű serpenyőben felforrósítjuk, ezután a sajtot hirtelen pirosra sütjük benne. Gyakran kell keverni és ha nem itattuk le, mindenfelé fröcsögni fog a ghee. Kb. 10 percen át űzzük ezt a műveletet, majd szűrőkanállal kiszedjük az immár aranybarna sajtkockákat és szintén félretesszük.

3. A hagymát, fokhagymát, zöld chillit és gyömbért a még forró ghee-be szórjuk és jól összekeverjük. Vigyázat, veszettül sistereg és könnyen leragad ill. megég! Ennek megelőzésére nem árt, ha a sajt kiszedése után a tűzhelyet közepes fokozatra kapcsoljuk, így a ghee optimális hőmérsékleten várja majd a belevalókat. Kb. 5 percen keresztül kevergetve sütögetjük a hagymás egyveleget, ezt követően hozzákeverjük az összes, eddig fel nem használt por alakú fűszert. További egy percig sütjük, persze a kevergetésről se feledkezzünk meg közben. Ha már a hagyma szép sárga a kurkumától és az egész lakásunk indiai éttermet megszégyenítő erősséggel illatozik, hozzákeverjük a sajtot és a spenótot. Fedő alatt, még mindig közepesnél nem magasabb fokozaton 3 percig sütjük. Akkor jó, ha a spenót nem túl nedves és inkább morzsalékosan tapad a sajtra, mintsem krémszerűen veszi körül. Pontosabban van olyan változat is, ami inkább az utóbbira hasonlít, de ez a recept kifejezetten egy szárazabb "palak paneer"'.

Ajánlat: ez egy vegetáriánus főétel, köretként párolt rizs, chapati, roti vagy naan illik hozzá. Fogyasztható dal bhat részeként is, ezesetben a "tarkari" szerepét tölti be. Erről majd később. Kép is jön nemsokára.

Tepsis burgonya szigetlakó módra, azaz Roast Potato

Az Egyesült Királyságban népszerű köret az alábbi módon készül burgonya. A hagyományos vasárnapi ebéd (Sunday roast) és a karácsonyi sültek elképzelhetetlenek nélküle. Nagyon finom és bár többet kell vele dolgozni, mint egy sima tepsis krumplival, azért még mindig az egyszerűen elkészíthető kategóriába sorolható.

Hozzávalók (a mennyiség nagyjából értendő) 4 személyre:

- kb. 1 kg krumpli, ami NE szétfővő fajta legyen, meghámozva és nagyobb darabokra vágva (ha közepes szemről beszélünk, akkor vágjuk félbe, majd széltében 3 részre. Ha kicsi a krumpli, akkor csak 4 részre. Ha nagy szem, akkor hosszában három szeletre, majd merőlegesen 3-4 kockára. Ne legyenek nagyon eltérő méretűek)
- durva tengeri só
- ízlés szerint rozmaring ág, frissen őrölt fekete bors
- libazsír vagy pecsenyezsír (ne sajnáljuk, 3-4 evőkanál mehet nyugodtan - ez nem az az étel amit diétásan el lehet készíteni. Zsír helyett jó a vaj is és talán az olaj is, de hagyományosan libazsírral készül)

1. Mialatt a krumplikat tisztítjuk, tegyünk fel egy kanna vizet forrni és a zsiradékot tegyük be közepes fokozatra / 180 C fokra a sütőbe egy nem túl mély tepsibe. Ha víz felforrt, a krumplikat feltesszük egy lábasban főni. Forrástól számított kb. 5 percig főzzük, közben teszteljük le. Ha a felülete már puhul, zárjuk le. Szóval ne legyen teljesen kemény és ha megkarcoljuk késsel a felszínét, már legyen nyoma. Ezután leöntjük róla a vizet (jó alaposan), a fedőt szorosan ráfogva pár másodpercig erőteljesen rázzuk a lábast. Ha mégis szétfővő burgonyát használtunk vagy túlfőztük, ez az a pont, amikor a fele krumplink akaratunk ellenére pürévé alakul. De ideális esetben a végeredmény egy lábas kissé zilált felszínű ... kolompér, hogy ne mindig ugyanazokat a szavakat használjam eme gumós, föld alatt növő zöldségre.

2. Ekkor kivesszük a már forró zsírral teli tepsit a sütőből, vigyázva, hogy ne szerezzünk égési sérüléseket, mert karácsonykor senkinek nincs kedve az ügyeletre szaladgálni (máskor sem). A krumplit gyorsan beleforgatjuk, ekkor sisteregni fog - ez jó jel. Ugyanis attól lesz majd jó ropogós a burgonyánk, hogy a félig megpuhult, összezúzott felszín találkozik a forró zsírral és együtt alkotnak majd piros, roppanós kabátot.

3. Megszórjuk sóval és ízlés szerint fűszerekkel, majd közepesen erős fokozaton (200 C fok) kb. 30-40 perc alatt szép aranybarnás-pirosasra sütjük. Közben nézegetni és esetleg forgatni is kell, hogy egyenletesen süljön, illetve ha nem pirul még 20 perc után sem, akkor kapcsoljuk erősebbre a sütőt.

Fahéjas-nutellás korongok

Egyike a karácsonyra sütött aprósütiknek, a recept innen származik: Marions Kochbuch

Hozzávalók:

- 250 g vaj
- 130 g cukor
- 2 bio tojás
- 400 g finomliszt
- csipet só
- 2 teáskanál őrölt fahéj
- kristálycukor (barna is lehet) és fahéj
- Nutella vagy más hasonló, kenhető csokis krém (egy kis üveg bőven elég)

Minden hozzávalót szobahőmérsékletű legyen.

A cukrot a vajjal és a tojásokkal habosra keverjük. A lisztet, fahéjat és sót hozzáadjuk, összedolgozzuk. Elég puha és ragacsos tészta lesz belőle.

Egy kiskanál segítségével és a kezünk összeragacsozása árán kis golyókat (diónyinál kicsit kisebb) formázunk belőle, fahéjas cukorba nyomjuk a tetejüket egyesével és sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezzük. Bőven ki kell hagyni közüttük helyet, mert majd szét kell őket lapítani. Ha minden tepsi megtelt, ami csak a házban található, egy egyenes talpú üvegpohárral koronggá lapítjuk a golyókat. Mivel a golyók még cukorral beszórva is a pohárhoz fognak ragadni, mérgelődés helyett megosztanám a kitapasztalt, működő technikát: lenyomjuk a poharat a golyóbisra, majd egyetlen határozott mozdulattal jobb felé (tehát az óramutató járásával megegyező irányban) csavarunk egyet a poháron, kissé felfelé emelve befejezzük a mozdulatot. Ilyenkor a legtöbb esetben egy szép, szabályos kis korong a végeredmény, ami magától elválik a pohártól, de néha kézzel kell sajnos lepiszkálni róla és ekkor nem egészen kör alakú, de sebaj. Ha az eredeti receptben leírtakat követjük, sokkal nehezebb dolgunk lesz (bevajazni a pohár talpát, cukorba mártani és úgy lapítani. Na most minden egyes korong előtt újra be kéne vajazni és cukrozni, de ekkor a vajas cukor illetve cukros vaj már mindenhova ragad, ami nem csak pocsékolás, de az egész technikát hatástalanná teszi.).

Azt elfelejtettem mondani, hogy ne legyen túl vékony, olyan 3 mm megfelelő lesz.

A sütőt 170 C fokra előmelegítjük és ha már jó meleg, a korongokat a középső rácson 12-15 perc alatt készre sütjük. Ne legyenek sötétek, de már ne is legyen túl puha. Ha nem egészen kemények, nem baj, ha kihűl megkeményedik.

Egyenes felületen kell a sütit kihűteni, különben eldeformálódik. Ha kihűltek, a fele korongokra kiskanállal egy kevés nutellát kenünk (ízlés szerint, de ne legyen túl sok, mert kifolyik később), majd a másik fele korongokkal befedjük és összenyomjuk. Teszteltem, fémdobozban tartva 3 hetesen is finom és nem száradt ki. Bár eleve nem egy puha süti, szóval kicsit keményebb, de azért omlós állagra kell számítani. Nagyon jót tesz neki, hogy csak fahéj van benne és remekül passzol a mogyorókrémhez.

Karácsony

Miután karácsony előtt/alatt nem jutottam a blogom közelébe betegség és a motiváció ideiglenes elvesztése miatt, most pótolnám be karácsonyi jókívánságaimat. Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek.

A motiváció úgy veszett el, hogy anyagi okokbók el kellett adnom a drága kis SLR fényképezőgépem, ami nem volt ugyan "nagy durranás", de én kezdőként nagyon szerettem. Név szerint egy Nikon D3000 volt a szépségem, egy standard 18-55 mm-es és egy, már hozzá vett Sigma 70-300 mm-es objektívvel. Szűrőkkel, táskával, ami kell. Belekóstoltam a jóba, nagyon remélem, hogy idén tudok venni egy másikat, ami esetleg már nem teljesen kezdőknek való, hanem eggyel vagy kettővel magasabb szintű. Közben arra is rájöttem, hogy az öregecske Nikon Coolpix 775 sokkal jobb képeket készít, mint a jóval újabb Samsung D75. Úgy tűnik, fotózni igazán csak Nikonnal vagy Canonnal érdemes. Még a gép eladása előtti időszakból mellékelek néhány képet a helyi karácsonyi vásárból. A baba karácsonyfadíszes kép már otthon készül az öreg Nikonnal, a bejglis kép pedig a Samsunggal.


Mielőtt ledöntött a lábamról az "angolkór", azaz valami itt összeszedett, jó szívós vírus, idén először készítettem ütemtervet a karácsonyt illetően, és tartottam is. De sajnos két nappal a hazamenetelem előtt minden bajom lett, így kicsit elúsztam, de sikerült így is rekord mennyiségeket sütni. Mentségemül szolgáljon, nem saját fogyasztásra sütöttem csak, hanem ajándékba is.






Ezek a finomságok készültek kis konyhámban:

- mézeskalács "Krisztián anyukájától" (Krisztián egy kedves volt kollégám, aki egyszer egy munkahelyi karácsonyra hozott be anyukája mézeséből, én meg jól elkértem a receptet és azóta is csak ezt sütjük. Puha marad és finom, ráadásul szépen is sül, nem lesz göcsörtös.)
- német aprósütik (Plaetzchen): fahéjas korongok és narancsos-marcipános plecsni
- anyukám kókusz karikája
- házi narancsos-marcipános szaloncukor
- amerikai mogyoróvajas-barna cukros keksz

Erre még otthon Magyarországon rátettünk egy lapáttal anyuval, készült sok féle szeletelős:

- krémes linzer (citromos-baracklekváros)
- kedvenc szelet (kakaós-rumos)
- skót pite mézes lappal (karamellás-mézes)
- diós és mákos bejgli (ez nem lett túl jó, még mindig keresem az "igazit", már ami a receptet illeti)
- mama féle diós szaggatós (ez aprósüti és a nagymamám emléke miatt sütjük, ja meg finom is persze)



Az ünnepi menü a következőképpen alakult:

- Szenteste: halászlé lett volna, de nem készült el időben. Majonézes burgonya rántott ponttyal, a sógornak sült dagadó mert ő a halat nem eszi.
- Karácsony első napja: kakasleves lett volna, de megromlott sajnos :-(. Töltött dagadó a Keresztanyám által, volt hozzá rizs és én sütöttem egy tepsi angol módra készült krumplit, azaz roast potato-t. Ez TÉNYLEG kívül piros, ropogós, belül puha. Pillanatok alatt elfogyott az összes.
- Karácsony másnapja: az előző két napi trakta után pihenésképp a késve bár, de végül elkészült halászlé került az asztalra, kolozsvári töltött káposzta társaságában. Desszertnek pedig egy marék savlekötő, gyümölcsös ízesítéssel. Fontos figyelmeztetés saját magamnak jövőre: két nehéz ételt még kis mennyiségben sem szabad keverni, ill. jó magyar paprikából is megárt a sok.

Újévre már ismét itt-hon voltam, ami Anglia északnyugati része, és magyar alapanyagokból főztem lencselevest a lakótársaim és saját magam nem kis örömére. Ha ezen múlik, idén milliomosok leszünk, de hogy elsején jót ettünk, az biztos. A recepteket szépen felrakosgatom, képek nem igazán készültek a már fent leírt okok miatt. Egyébként a betegségtől eltekintve remek karácsonyunk volt és sikerült egy teli bőrönd magyar kaját is magammal csempészni.. Néha kicsit félek a vámvizsgálaton átmenni, de hála Istennek itt nem olyan szigorú az ellenőrzés, mint az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában.