Karácsony

Miután karácsony előtt/alatt nem jutottam a blogom közelébe betegség és a motiváció ideiglenes elvesztése miatt, most pótolnám be karácsonyi jókívánságaimat. Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek.

A motiváció úgy veszett el, hogy anyagi okokbók el kellett adnom a drága kis SLR fényképezőgépem, ami nem volt ugyan "nagy durranás", de én kezdőként nagyon szerettem. Név szerint egy Nikon D3000 volt a szépségem, egy standard 18-55 mm-es és egy, már hozzá vett Sigma 70-300 mm-es objektívvel. Szűrőkkel, táskával, ami kell. Belekóstoltam a jóba, nagyon remélem, hogy idén tudok venni egy másikat, ami esetleg már nem teljesen kezdőknek való, hanem eggyel vagy kettővel magasabb szintű. Közben arra is rájöttem, hogy az öregecske Nikon Coolpix 775 sokkal jobb képeket készít, mint a jóval újabb Samsung D75. Úgy tűnik, fotózni igazán csak Nikonnal vagy Canonnal érdemes. Még a gép eladása előtti időszakból mellékelek néhány képet a helyi karácsonyi vásárból. A baba karácsonyfadíszes kép már otthon készül az öreg Nikonnal, a bejglis kép pedig a Samsunggal.


Mielőtt ledöntött a lábamról az "angolkór", azaz valami itt összeszedett, jó szívós vírus, idén először készítettem ütemtervet a karácsonyt illetően, és tartottam is. De sajnos két nappal a hazamenetelem előtt minden bajom lett, így kicsit elúsztam, de sikerült így is rekord mennyiségeket sütni. Mentségemül szolgáljon, nem saját fogyasztásra sütöttem csak, hanem ajándékba is.






Ezek a finomságok készültek kis konyhámban:

- mézeskalács "Krisztián anyukájától" (Krisztián egy kedves volt kollégám, aki egyszer egy munkahelyi karácsonyra hozott be anyukája mézeséből, én meg jól elkértem a receptet és azóta is csak ezt sütjük. Puha marad és finom, ráadásul szépen is sül, nem lesz göcsörtös.)
- német aprósütik (Plaetzchen): fahéjas korongok és narancsos-marcipános plecsni
- anyukám kókusz karikája
- házi narancsos-marcipános szaloncukor
- amerikai mogyoróvajas-barna cukros keksz

Erre még otthon Magyarországon rátettünk egy lapáttal anyuval, készült sok féle szeletelős:

- krémes linzer (citromos-baracklekváros)
- kedvenc szelet (kakaós-rumos)
- skót pite mézes lappal (karamellás-mézes)
- diós és mákos bejgli (ez nem lett túl jó, még mindig keresem az "igazit", már ami a receptet illeti)
- mama féle diós szaggatós (ez aprósüti és a nagymamám emléke miatt sütjük, ja meg finom is persze)



Az ünnepi menü a következőképpen alakult:

- Szenteste: halászlé lett volna, de nem készült el időben. Majonézes burgonya rántott ponttyal, a sógornak sült dagadó mert ő a halat nem eszi.
- Karácsony első napja: kakasleves lett volna, de megromlott sajnos :-(. Töltött dagadó a Keresztanyám által, volt hozzá rizs és én sütöttem egy tepsi angol módra készült krumplit, azaz roast potato-t. Ez TÉNYLEG kívül piros, ropogós, belül puha. Pillanatok alatt elfogyott az összes.
- Karácsony másnapja: az előző két napi trakta után pihenésképp a késve bár, de végül elkészült halászlé került az asztalra, kolozsvári töltött káposzta társaságában. Desszertnek pedig egy marék savlekötő, gyümölcsös ízesítéssel. Fontos figyelmeztetés saját magamnak jövőre: két nehéz ételt még kis mennyiségben sem szabad keverni, ill. jó magyar paprikából is megárt a sok.

Újévre már ismét itt-hon voltam, ami Anglia északnyugati része, és magyar alapanyagokból főztem lencselevest a lakótársaim és saját magam nem kis örömére. Ha ezen múlik, idén milliomosok leszünk, de hogy elsején jót ettünk, az biztos. A recepteket szépen felrakosgatom, képek nem igazán készültek a már fent leírt okok miatt. Egyébként a betegségtől eltekintve remek karácsonyunk volt és sikerült egy teli bőrönd magyar kaját is magammal csempészni.. Néha kicsit félek a vámvizsgálaton átmenni, de hála Istennek itt nem olyan szigorú az ellenőrzés, mint az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában.